nyakkendő tárgy
Idézetek
– Ruhákra nem szoktál költeni?
– Nem nagyon. Mi, állami gondozottak, Pomázról kapjuk a ruhákat, és én meg vagyok elégedve. A többiek igazi farmert keresnek, divatos holmit, de én nem is igen ismerem a márkákat. Néha egy-egy nyakkendőt veszek magamnak.
– Istenről, vallásról hallottál?
– Hallottam, de nem érdekel. Mi az állam gyerekei vagyunk. Mi nem hiszünk Istenben.
27. oldal, Földközelben, A lovakat most sem tartom kevesebbre az embereknél
Vathy Zsuzsa: Úgy hívtak, hogy Nyúlpatikus Riportkönyv szakmunkástanulókról és fiatal munkásokról
Stílus kérdése…
A XXI. század elején élő férfi szívesen, stílusosan és (többnyire) visszafogott eleganciával viseli nyakkendőjét. Két alapvetően különböző lehetőség adódik: a nyakkendő vagy szín szerint igazodik az inghez és a zakóhoz, vagy az ingtől elütő színével különleges hatást céloz meg. Szolid eleganciának hívják az új stílust, amely a nyakkendőre is érvényes. A kötésmódra ellenben az abszolút precizitás jellemző.
4. oldal
– Igen, szeretem az Annákat. Ja hocsu tyebja, Anna!
Úgy néz rám, mint egy idiótára. Én meg a nyakkendőmre néznék, de nincsen nyakkendőm, se félrecsúszott, se semmilyen, amiben ott lehetne Anna: de benne van a borban, az első mámorban, minden fagyiban, a körút minden megállójában, minden gombalevesben, ott van a Balatonban, a Velencei-tóban, ott van Frankfurtban, ahol nyaltuk a fagyit… ott van mindenben a hiánya, az annátlanság, az annavesztettség, az annalessness, a bezannasztnoszty…
372. oldal
M. Nagy Miklós: Ha nem is egy bomba nő… 84% Szerelmesregény
[Garfield] – Jon izgi randira megy. Nagy gonddal válogat a ruhái között.
[Jon] – Garfield, a spricnis vagy a robbantós nyakkendőmet kössem fel?
A jól megkötött nyakkendő az első fontos lépés az életben.
Oscar Wilde (1856 – 1900) ír-angol író
58. oldal
– Ezt ugyebár ajándékba kapta? – nézett a citromsárga bilincses-őrtornyos csodára.
– Miért?
– Mindenkinek vannak rosszmájú barátai – momentán igaza volt de attól ez még vért kívánt.
– Nem, asszonyom, ez az apámé volt. Emlékül hordom minden évben ezen a napon ezt a családi ereklyét.
– Emlékül? Minek az emlékéül?
– Apám apai nagyapja ezen a napon szökött meg a denveri börtönből, Dallasból.
Ezt emésztgette egy darabig.
– A denveri börtön nem Dallasban van… Maga miért nem tud rendesen viselkedni, Larkin? Valami baja van a normális emberekkel?
– Nem, asszonyom. Kifejezetten szeretem a normális embereket. Ha nem lennének, nem tudnék kitűnni. Van még valami?
A fejét csóválta és a kijárat felé intett.
65. oldal
… – utasítottam Piust, hogy menjen le a piacra, és vegyen nekem nyakkendőt.
– Igen, uram – mondta, és miután beprogramozta a napi teendőkre a személyzet többi tagját, bement a városba. Egy idő múlva visszatért egy napkitörés színeiben tobzódó nyakkendővel. A ruhadarab olyan hatást váltott ki belőlem, hogy már attól tartottam, a káefnél látáscsökkenést idézhet elő. Pius viszont megesküdött rá, hogy az egész piacon ez volt a legmértéktartóbb nyakkendő, és én kénytelen voltam elhinni neki.
152. oldallal, Előléptetés
A szeme színe pont olyan, mint a nyakkendőé, amit az előbb a zsebébe tett. Chartreuse zöld. Jóképű férfi, de úgy érzem, valamiért szeretne beleolvadni a tömegbe. Mintha a külseje már-már teher lenne a számára. Mintha a lelke mélyén nem akarná, hogy bárki is észrevegye, mert szeretne láthatatlan maradni ebben a városban. Pont, mint én.
Legtöbben azért jönnek New Yorkba, hogy felfedezzék őket. A maradék azért, hogy elrejtőzzön.
12. oldal
[…] nem is beszélve a nyakkendőjéről, amelyik már legalább kétszer kiment a divatból, […]
21. oldal
Bekő Mária (szerk.): A halál színe kék Válogatás az Alfred Hitchcock's Magazine és az Ellery Queen's Mystery Magazine c. kiadványokból