november időpont
Idézetek
Hűvös, csendes novemberi nap volt San Franciscóban. Alphonse Rivera, ez az ösztövér, ötvenes, sötét bőrű férfi az antikváriuma pultjánál ült és A halál nagy könyvét lapozgatta. Az ajtó felett megszólalt a régimódi csengő, és amikor Rivera felnézett, San Francisco császára, egy nagydarab, gyapjas viharfelhő rontott be az üzletbe, mögötte hű ebei, Betli és Lázár, akik türelmetlenül ugrándoztak, aztán szétszéledtek a boltban, akár a titkosszolgálat ebügynökei, akik ellenőrzik, nem ólálkodik-e egy ravasz orgyilkos vagy egy húsos pizza a polcok között.
1. HALOTTAK NAPJA
Bécs, 1793. november vége
A császárváros ezen a napon nem a szebbik, vendégszerető, bájos és könnyed arcát mutatta az újonnan érkezőknek. Csípős szél süvített végig az utcákon, maga előtt sodorva az előző hetekben lehullott barna leveleket, és a fák ágairól lerázva az eddig még kitartókat. Ráadásul apró szemű, kellemetlen eső kezdett szemerkélni, elüldözve az utcákról mindazokat, akiknek nem volt halaszthatatlan dolguk.
Hazatérés
Megrázta a fejét, és továbbment, de csak azután, hogy megnézte a dátumot: 1880. november 27., szombat.
392. oldal
Az ablak üvegét alul finom dérréteg fedte; már közel járt a tél. A levegő olyan csípős és friss volt, hogy egy pillanatra megálltam, mielőtt becsuktam volna az ablakot, és nagyokat szippantottam a lehullott levelek, a száradt alma, a hideg föld és a nedves fű édes illatából. Az odakinti táj tökéletes volt éles mozdulatlanságában, a kőfalak és a sötét fenyőfák mintha csak egy penna éles tollvonásaival lettek volna ráfestve a reggeli, borult ég szürkéjére fekete tintával.
II. kötet, 51. oldal, 33. Az elásott kincs
Annak a diadalmas esztendőnek, az Úristen ezerháromszázhuszonegyedik évének őszén, Szent András havának vége felé járva fejedelmi küldöttséget fogadott Temesváron minden magyarok királya. Unokatestvére, az osztrák herceg és német ellenkirály, Habsburg Frigyes látogatta meg kedves kuzinját díszes kísérettel. Az udvar már napok óta lázas készülődésben volt, amikor háromszáz fénylő páncélú, színes selyemköpenybe burkolózott lovas kíséretében berobogott a legbelső várudvarra Szép Frigyes címeres utazóbatárja, s onnan – hitvese nélkül – kikászálódott a német-római császári cím várományosa.
ÖRÖKKÖN LOBOGÓ LÁNGOK