november időpont

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Stephen King: A ragyogás
Paul Auster: Holdpalota
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Banana Yoshimoto: Félelmeink
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Stephen King: Állattemető
Stephen King: A holtsáv
L. M. Montgomery: Szerelmek
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
L. M. Montgomery: Anne válaszúton
Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ
Cees Nooteboom: Szertartások
Fekete István: Öreg utakon
Krzysztof Varga: Turulpörkölt
Radnóti Miklós: Napló
Ambrose Bierce: Ördögi kislexikon
V. S. Pritchett: A hasraesés művészete
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Pócs Éva (szerk.): Szem meglátott, szív megvert
Zinovij Jurjev: Suhanó álmok
Jo Nesbø: Hóember
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei
Gyimesi László: Aquincumi ősz
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.
Charles Gilman: Törtető kártevők
Mia Couto: Az oroszlán vallomása
Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás
Christopher Moore: Lestrapált lelkek
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 2.
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Labáth Ferencné: Mi van ma?
K. A. Tucker: The Simple Wild
Edward Rutherfurd: London
Heltai Jenő: Fűzfasíp
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Robin Cook: Génhiba
Kováts Judit: Hazátlanok
Csernus Imre: Egy életed van
K. A. Tucker: Wild at Heart
Anne Gardiner Perkins: Yale Needs Women
Omid Scobie – Carolyn Durand: A szabadság nyomában
Adam Zagajewski: A veled hallgatott zene
Douglas Preston – Lincoln Child: Vérszomj
Michel Houellebecq: Anéantir
Rose Tremain: Lily
Joanna Quinn: A Bálnacsont színház
!

NOVEMBER – Szent András hava


Idézetek

Szelén>!

Novemberhez képest ritka szép idő volt, a nap persze nem sütött, de legalább semmi sem esett, és a szél sem metszett henteskésként az emberek testébe.

28. oldal - November 4. (Valo-Art, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: november
KingucK P>!

Hűvös, csendes novemberi nap volt San Franciscóban. Alphonse Rivera, ez az ösztövér, ötvenes, sötét bőrű férfi az antikváriuma pultjánál ült és A halál nagy könyvét lapozgatta. Az ajtó felett megszólalt a régimódi csengő, és amikor Rivera felnézett, San Francisco császára, egy nagydarab, gyapjas viharfelhő rontott be az üzletbe, mögötte hű ebei, Betli és Lázár, akik türelmetlenül ugrándoztak, aztán szétszéledtek a boltban, akár a titkosszolgálat ebügynökei, akik ellenőrzik, nem ólálkodik-e egy ravasz orgyilkos vagy egy húsos pizza a polcok között.

1. HALOTTAK NAPJA

Kapcsolódó szócikkek: A Császár · Alphonse Rivera · Betli · Lázár · november · San Francisco
Szelén>!

November… Július óta tart. Ki adja vissza ezt az időt, ezt az elvesztegetett időt?

251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: november
KingucK P>!

Bécs, 1793. november vége
A császárváros ezen a napon nem a szebbik, vendégszerető, bájos és könnyed arcát mutatta az újonnan érkezőknek. Csípős szél süvített végig az utcákon, maga előtt sodorva az előző hetekben lehullott barna leveleket, és a fák ágairól lerázva az eddig még kitartókat. Ráadásul apró szemű, kellemetlen eső kezdett szemerkélni, elüldözve az utcákról mindazokat, akiknek nem volt halaszthatatlan dolguk.

Hazatérés

Kapcsolódó szócikkek: 1793 · Bécs · november
ewrahiel>!

Novemberben a fügefák, mint a viktoriánus hősnők, egyik napról a másikra elsorvadnak.

446. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fügefa · november
gesztenye11>!

Megrázta a fejét, és továbbment, de csak azután, hogy megnézte a dátumot: 1880. november 27., szombat.

392. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1880 · Constance Green · november · szombat
alexxy>!

Két jelző nem választható el egy novemberi naptól: a „lehangoló” és a „borongós”. A nyelv kialakulásának hajnalán házasodtak össze […]

Kapcsolódó szócikkek: november · nyelv · ősz
Belle_Maundrell >!

Az ablak üvegét alul finom dérréteg fedte; már közel járt a tél. A levegő olyan csípős és friss volt, hogy egy pillanatra megálltam, mielőtt becsuktam volna az ablakot, és nagyokat szippantottam a lehullott levelek, a száradt alma, a hideg föld és a nedves fű édes illatából. Az odakinti táj tökéletes volt éles mozdulatlanságában, a kőfalak és a sötét fenyőfák mintha csak egy penna éles tollvonásaival lettek volna ráfestve a reggeli, borult ég szürkéjére fekete tintával.

II. kötet, 51. oldal, 33. Az elásott kincs

Kapcsolódó szócikkek: november · reggel · Skót Felföld
KingucK P>!

Annak a diadalmas esztendőnek, az Úristen ezerháromszázhuszonegyedik évének őszén, Szent András havának vége felé járva fejedelmi küldöttséget fogadott Temesváron minden magyarok királya. Unokatestvére, az osztrák herceg és német ellenkirály, Habsburg Frigyes látogatta meg kedves kuzinját díszes kísérettel. Az udvar már napok óta lázas készülődésben volt, amikor háromszáz fénylő páncélú, színes selyemköpenybe burkolózott lovas kíséretében berobogott a legbelső várudvarra Szép Frigyes címeres utazóbatárja, s onnan – hitvese nélkül – kikászálódott a német-római császári cím várományosa.

ÖRÖKKÖN LOBOGÓ LÁNGOK

Carmilla >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Az utolsó légy

A tágas íróasztalon,
Hol – testet öltött szorgalom –
Ügyes rimekbe foglalom
Sok bánatos dalom,
Az éjjel, mig körülvett néma csend,
S négy volt az óra, négy,
Egyszerre megjelent
Egy árva légy,
A nyár utolsó, bágyadt, bús legye,
Hogy nálam tiszteletét tegye.

Megilletődve néztem őt,
A halkan mászót, a fáradtat,
A tévedésből itt maradtat.
Arcán lemondás volt és néma gond,
Amíg a papiroson átosont,
Nem zizegett, szárnya se rebbent.
(Talán gyöngéden méltányolta,
Hogy békén alszik négy gyerek bent.)

Csak mászott, halkan, betegen,
A még nem látott, idegen
Tintásüveg és tollszárak között,
Majd a papirvágóba ütközött
És leroskadt az itatósra…
Ami falun a legutolsó rózsa,
Az a városban az utolsó légy,
Az őszi hervadás bus hirdetője,
Óh, költő, ihletet belőle
Végy!

E szárnyas emlék
Némán meséli,
Hogy nyár volt nemrég
S az idő ma a déli
Órákban is téli.

Mondom, megilletődve néztem őt,
Szivem bánattal volt tele.
A légy is rámnézett s megértett.
Olyan volt, mint egy fekete kisértet,
Rég elfelejtett multak bus jele.
Isten veled, nyár, rózsák, ifjúság,
A légy novemberben már ritkaság.

Az itatósról rászállt a papirra,
Amely fehér volt és szeplőtelen,
Mivel a jelen
Versből még egy betü se volt megirva.
És velem farkasszemet nézett,
Feketén, mint az enyészet,
Sötéten, mint az elmulás, az átok,
Lelkembe látott
S szemembe vágta a nagy igazságot:
„Egyszer mindennek vége lesz,
A nyár utolsó üdvözlete ez…”

Bár ez lehangolt,
Adtam a hideg angolt,
Nyájasan néztem végig a legyen,
Mint szép nyakat diszítő pici lencsén
És udvariasan mondtam: „Legyen
Máskor is szerencsém!”

128-129. oldal (Nyugat, 1913)

Kapcsolódó szócikkek: légy · november