Norbi személy

– A fenébe! A büdös francba! – ragadta meg két kézzel a kormányt Szilkó.
– Mi az? – nyújtogattam a nyakam.
– Rendőrautó. Mögöttünk, a másik sávban – csapta fel Norbi a tükrös napellenzőt, és vigyázzba vágta magát az első ülésen.
– Viselkedjetek természetesen, ha megállít, senki ne szólaljon meg. Nem lesz gond, szabályosan vezettem, egy kortyot sem ittam, be van kapcsolva az övem… – nyugtatta magát.
– Ja, csak annyi a gond, hogy eggyel többen vagyunk, ez nem para – értett egyet Norbi.
– Meg a Jäger-szag… – tűnődött Miklós.

– Lia – szólt, mire álmosan ránéztem. – Mizu? – kérdezte kacsintva. Fáradtan összeráncoltam a szemöldököm, a másik oldalamon ülő Norbi pedig előrehajolt, és Ákosra nézve helyettem válaszolt.
– Semmi. És veled? – kérdezte. Ákos töprengve értelmezte a helyzetet, aztán felűnt neki, hogy fogjuk egymás kezét, így zavartan elröhögte magát.
– Jaaa, vágom – biccentett.
– Okos gyerek vagy te, mindig is tudtam – zárta le a témát Norbi, én meg elfojtott mosollyal fúrtam a fejem a vállába.

– Örülök, hogy tetszik. A te karácsonyi ajándékodat cseréltem vissza, és ezt választottam. Szóval igazából szinte tőled kaptam, ami kicsit kínos, mert randim lesz benne. – Majd egy határozott „eleget láttál” mozdulattal felhúztam a cipzárt egészen az államig.
Norbi vesztes, bár elismerő mosollyal ajándékozott meg, amit őszintén nagyon élveztem.
– A jövő évi Értelmező kéziszótár új kiadásában javasolni fogom, hogy „dög” mellé szimplán írjak oda, hogy Lia… – röhögte el magát.
– Jó ötlet. Szívesen kerültem volna a „szemét” jelentéséhez is, de olyan stabilan vagy ott, hogy nem szívesen venném el azt a remek helyet tőled – sóhajtottam.
– Én páros helyeket is javasolnék – lépett hozzánk Szilkó. – Az „infantilis” mellé kerülhetnétek ti, a „hányingerkeltő” mellé meg ők ketten – mutatott Esztire és Csabira, akik az asztal mellett ölelkezve úgy bújtak egymás nyakába, mintha atombomba készülne robbanni mellettük.

– Rakd ablakfűtésre – tanácsoltam, némileg laikusként.
– Azon van. Más megoldás kell – rázta meg a fejét. – Ti, tubicák – szólt hátra Esztinek és Csabinak. – A túlfűtött szerelmetekkel beleheltétek az összes ablakot. Mostantól ritkábban vegyetek levegőt.
– Mi van? – döbbent le Csaba.
– Ez életem legpocsékabb szilvesztere. Haza akarok menni – biggyesztette le ajkát Eszti.
– Hő! – tette fel a mutatóujját Szilkó, miközben az utat nézte.- Ha sírni kezdesz, szaporábban veszed a levegőt, ergo többet lehelsz az üvegre. Te, Rómeó, vigasztald meg. Kevés levegővétellel – mondta Csabinak, aki a barátnője fejét simogatva próbálta nyugtatni.

– Úgy nézel ki mint egy zombi – közölte kedvesen, mire felröhögtem és a pulcsim ujjával eltakartam sebesre fújt orromat.
– Aham. Te is – néztem rá. – Viszont az enyém elmúlik – vontam meg a vállam, mire Norbi belebökött az oldalamba, amitől köhögve-vihogva félreugrottam, véletlenül kilökve Eszti kezéből az éppen a szájához tartott csokis perecet, meg szerintem egy fogát is.

– Azt kérdezik, hogy miért nem vagyunk már ott… – ráncolta a szemöldökét Norbi.
– Írd nekik, hogy mert idióták! – hőbörögtem.
– A te nevedben vagyok bent – figyelmeztetett Norbi, mielőtt beírt volna.
– És? Régen is mindig ezt csináltuk – vonogattam a vállam, mire Norbi elröhögte magát.
– De már nem kéne… – emlékeztetett az apró tényre, miszerint, mondjuk, már szakítottunk.
– Ez az utolsó még belefér – feleltem halvány mosollyal az arcomon.

Lia üzenete: Rossz emberrel trollkodsz, haver.
Norbi üzenete: Nocsak, felhívás keringőre?
Lia üzenete: Csak várd ki a végét :)
Norbi üzenete: Most nagyon félek.
Lia üzenete: Jól is teszed.

Norbi üzenete: Ez övön aluli volt, kislány.
Lia üzenete: Mi történt?
Norbi üzenete: Hogy tudsz ekkora baromságot kitalálni?
Lia üzenete: Csak impróztam. Hogy sikerült?
Norbi üzenete: Ó, csodásan. A gyerek, aki felvette a telefont, felállt a kanapé karfájára, és elordította, amit mondtál neki.
Lia üzenete: De minden üzenetet megkaptál?
Norbi üzenete: Igen. Még Lajosmizséről is.
Lia üzenete: :D
Norbi üzenete: Jól van, troll haver vagy.
Lia üzenete: Nocsak, megadtad magad?
Norbi üzenete: A francokat.