Nora Seed személy
Idézetek
– Az engedetlenség a szabadság valódi alapja. Az engedelmesekből lesznek a rabszolgák.
133. oldal
– És most mivel foglalkozol?
– Éppen… éppen keresem a helyem.
– Van valakid? Férj? Gyerekek?
Nora megrázta a fejét, és azt kívánta, bárcsak lehullana a nyakáról. A feje. A padlóra. Hogy soha többé ne kelljen lefolytatnia ezt a beszélgetést idegenekkel.
30. oldal, Ajtók (GABO, 2021)
Az éjszakai órákban, amikor az eredeti életében öngyilkosságra hajlott, úgy vélte, a magány a fő problémája. Ám mindez csupán azért lehetett, mert nem valódi magányt érzett. A nyüzsgő városban a magányos elme kapcsolatokra áhítozik, mivel azt hiszi, az ember és ember közti kapcsolat a legfontosabb. Az érintetlen természetben viszont (vagy ahogyan Thoreau nevezte: a vadon frissességében) a magány másféle formát ölt. Eleve kapcsolatnak számít. Kapcsolatnak önmaga és a világ között. Közte és önmaga közt.
160-161. oldal, Körbe-körbe (Gabo, 2021)
Miközben a fekete lyukat ábrázoló borítót bámulta, rádöbbent, hogy ő is egy fekete lyuk. Önmagába hulló, haldokló csillag.
26. oldal, Ajtók (GABO, 2021)
Eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha teljesen elfogadná magát. Minden egyes tévedését. Minden sebhelyét. Minden álmát, amit nem valósított meg, minden fájdalmat, amit valaha érzett. Minden vágyat és kívánságot, amelyet valaha elnyomott magában. […]
Elképzelte, hogy önmagát is csupán a természet egy csodás alkotásaként fogja fel. Aki mindössze egy legjobb belátása szerint cselekvő, gondolkodó lény.
Ezáltal pedig elképzelte, milyen lehet szabadnak lenni.
179. oldal (GABO, 2021)
Rájött, hogy nem azért próbált véget vetni az életének, mert annyira szomorú volt, hanem, mert meg volt győződve arról, hogy ebből nincs kiút.
Úgy vélte, ez lehet a depresszió alapja – és a félelem és kétségbeesés közti különbség. Félelem, ha a pincébe lesétálva aggódunk, hogy esetleg becsukódik mögöttünk az ajtó. Kétségbeesés, amikor becsukódott, és be is zárult.
264. oldal
– Igen, van egy cicám.
– A nevére is emlékszem: Voltaire, ugye? Egy vörös cirmos.
– Igen, bár én inkább Voltsnak szólítom, kicsit nagyképűnek tartja a Voltaire nevet. Mint kiderült, nem rajong a XVIII. századi francia filozófiáért és irodalomért. Sokkal földhözragadtabb természetű. Bizony. Ahhoz képest, hogy macska.
18. oldal
Hugo kissé idegesítően fölemelte az ujját, hogy türelemre intse. Nora legyűrte magában a késztetést, hogy fogja, és kitekerje.
182. oldal