Nora Matthews személy
Idézetek
– Nem vagyok benne biztos, hogy ez belefér az egészséges orvos beteg kapcsolatba – viccelődöm, és oldalba bököm.
Kuncogva átkarol.
– Az orvosod képen törlése – kétszer – sem, de erről hajlandó vagyok megfeledkezni, úgyhogy kérlek, te is tedd ugyanezt!
Livie és Ciklon álla leesik, míg Dan és Ben kétrét görnyedve röhögni kezdenek.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Na, várjunk csak egy percet! – Ben felemeli a kezét. – Charlie, mikor költöztél oda?
– Nagyjából három hete – felelem. Vajon miért kérdezi?
Ben méretes testével Tanner felé fordul, aki éppen úgy szívja be az étele illatát, mintha legalábbis utoljára ehetne.
– Én már egy éve várok ott egy szabad lakásra, te meg azt mondtad, mind foglalt. Seggfej!
– Ben! – csattan fel Ciklon.
– Mama, kimossuk a száját szappannal? – kérdezi Mia huncut mosollyal az arcán.
– A szappan ide nem elég. Fertőtlenítővel mossuk ki – morogja Ciklon.
– Bocsesz! – mondja Ben. – Abban az épületben nevetségesen alacsony a lakbér. Tanner, miért nem nekem adtad? Charlie, nem ellened szól!
Gondolom, Cainnek úgy-ahogy még mindig sikerült titokban tartani, hogy övé az épület, különben Ben most rajta köszörülné a nyelvét, nem Tanneren.
– Tannernél szigorúan tilosak az orgiák – kel Cain Tanner védelmére.
Gingerrel majdnem kiköpjük az ételt a ránk törő nevetéstől.
– Mi bajod van az orgiákkal? – Ben olyan arcot vág, mintha komolyan beszélne.
– Mi az az orgia? – Mindenki elhallgat, és egyszerre fordulnak a nyolcéves lány felé, aki kíváncsian néz a megdermedt Nate-re, aki felhúzott szemöldökkel, tátott szájjal mered rá, a kezében megáll a villa.
Dan azonnal talpra ugrik.
– Oké, Mia, ideje indulnod a pizsipartira. Majd én elviszlek!
– De Dan… – nyafog a kislány, de azért feláll, és morcosan követi a férfit.
– Ezért megnyertétek magatoknak a takarítást. – Ciklon Benre és Cainre mutat, akik most mindketten bűnbánón néznek rá.
295-296. oldal, 26. fejezet
Storm is an acrobat.
The scrap of material covering her breasts somehow flies off.
Storm is a stripper acrobat.
Egyszerre fordulunk a hihetetlenül gyönyörű pár felé, éppen ahogy a fotós lekapja őket a lemenő nappal a háttérben. Lehet, hogy Ciklon hat hónapos terhes, de leszámítva cuki, kerek pocakját és hatalmas mellét – ami a vad táncot járó hormonok és a szilikonimplantátumok keverékének az eredménye –, pontosan úgy néz ki, ahogy mindig is. Mint egy Barbie baba.
Egy Barbie baba, aki a tündéri kislányával pont akkor lépett be az életünkbe, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Vicces, hogy bár egyes kapcsolatokat a színtiszta véletlen szül, mégis olyan tökéletesek, mintha az égben köttetek volna. Amikor Kacey-vel leléptünk Miamiba, először egy lepukkant bérházba költöztünk, ahol a szomszédunk egy csapos/táncosnő és egyedülálló anyuka volt az ötéves kislányával. Ciklon és Mia. Mindketten mindenféle fenntartás vagy félelem nélkül befogadtak minket az életükbe. És emiatt sosem gondoltam úgy rájuk, mint szomszédokra vagy barátokra.
Valami furcsa módon első perctől kezdve a családom tagjainak éreztem őket.
Mindannyian a családomhoz tartoznak, döbbenek rá, ahogy rápillantok a kis tömegre, ami összegyűlt a házunk mellett a naplementés tengerparton tartott esküvő után. Ez a legsokszínűbb bagázs, amit csak el lehet képzelni: a régi főbérlőnk, Tanner, éppen olyan félszeg, mint mindig, ahogy egyik kezével a párjába karol, míg a másikkal elbambulva vakargatja a hasát; Cain, a sztriptízbár tulaja, ahol egykor Kacey és Ciklon dolgozott, az italát kortyolgatva figyeli Ciklont és Dant, miközben ajkán furcsa, büszke mosoly ül; Ben, a Penny’s egyik volt kidobója, kart karba öltve álldogál egy cuki, szőke ügyvédnővel, akit a cégénél ismert meg. Be kell vallanom, örülök neki, hogy végre talált valakit, mivel amióta csak betöltöttem a tizennyolcat, nem túl diszkréten utalgatott rá, hogy szeretne randizni velem.
Storm raps against the heavy door four times. It flies open and my insides flip. Not many people intimidate me anymore. The giant man with dark skin and bulging muscles who fills the doorway, as wide as he is tall, though… I don’t care that I’m cowering. By the look of him, I wouldn’t be surprised if he’s never smiled a day in his life. He’s certainly never been a cute baby. I’m sure he simply materialized out of nothingness into the beast standing before me.
“This is Nate. He’s the head bouncer and Cain’s right hand man. Hey Nate! This is my friend, Kacey.” Storm doesn’t wait for him to respond. She simply pushes past him, her hand giving his solid abdomen a soft punch on the way in.
“Hi,” he says. The tiny word rumbles deep inside me, his voice like thunder and I nod, temporarily mute.
We pass by a broad-shouldered, towering blond guy in a tight black t-shirt and black pants. Definitely another bouncer by his outfit but not as ominous-looking at Nate. He’s cute in that “I’m from Wisconsin and I play football” kind of way. He reminds me of Billy…
“Kacey, this is Ben,” Storm introduces us.
“Hey, Kacey,” he grins and then his head cocks as if he suddenly recognizes me. “Hey, weren’t you at The Breaking Point the other day?”
I look him over. I don’t remember him, but, then again, I don’t pay any heed to the guys there. “Maybe. I just joined.”
[…]
“First night at Penny’s?” he asks, leaning one forearm against a door frame.
“Yeah.”
A lusty gaze wanders over my frame again.
“Bartending only,” I add, crossing my arms over my chest, emphasizing the ‘only.’
His attention skates back up to my face and he smirks. “Yeah, I’ve heard that before.”
“And you’ll hear it again from me every time you ask,” I throw back coolly. What a pompous ass. He needs a good kick to the head to wipe that smirk off his mouth. Maybe I’ll ask him to spar next time I’m at the gym.