Nora Matthews személy
Idézetek
– Te pedig biztos Mia hercegnő vagy. Már sokat hallottam ám rólad.
Mia csücsörít, és egy egészen picit kijjebb hajol rejtekhelyéről.
– Tényleg?
Trent bólint.
– Nos, hallottam egy bizonyos Mia hercegnőről, aki szereti a jégkrémet. Az csakis te lehetsz, ugye?
Mia lassan bólint, majd odasúgja az anyjának:
– Hallottad ezt, anyu? Az emberek tudják, hogy hercegnő vagyok!
Mindenki elneveti magát.
108. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Minden viccet félretéve, Ciklon, látom, hogyan néz rád. Hidd el nekem, nem csak azt akarja.
Az alsó ajkát harapdálja, mintha hinni akarna nekem, de mégsem lenne rá képes.
– És ha mégis az lenne minden, amit keres, akkor majd felgyújtjuk a tökeit.
– Micsoda? – Ciklon arcán látom, hogy a szavaim egyszerre döbbentik meg és szórakoztatják.
Megrántom a vállam.
– Mit mondhatnék, Ciklon? Van pár őrültség, ami felizgat.
216. oldal
– A sulira kell koncentrálnod, Livie. De… – meglóbálom az orra előtt az ujjamat. – Ha Ciklon legközelebb pénzt ajánl, fogadd el!
Már rázza is a fejét.
– Nem. Nem fogok azért pénzt elfogadni, hogy Miával lógjak. Szeretek vele lenni.
– Korodbeliekkel kellene inkább töltened az idődet, Livie. Mondjuk fiúkkal.
Dacosan megfeszíti az állkapcsát.
– Ha már nem lesznek idióták, akkor az is lesz. De addig is az ötévesekbe több értelem szorult.
56. oldal
Már annyiszor láttam Ciklont félmeztelenül hogy mostanra már fel sem veszem. Tulajdonképpen a körülöttem lévő rengeteg meztelen nőhöz is kezdek hozzászokni. Lassan már úgy érzem magam, mintha én lennék az a fura fazon, aki ballonkabátban pózol a nudista strandon.
238. oldal
Nem is tudom, Kacey. Mi van, ha csak… ezt akarja? – mutat
– Akkor ő a legnagyobb idióta a föld színén, mert te sokkal több vagy egy pár hatalmas mellnél és egy cuki arcnál.
Apró mosolya árulkodik lassan feloldódó aggodalmáról.
– Remélem, igazad lesz, Kacey.
– Ugyanis állati jó segged is van.
Ciklon ismét hozzám vág egy párnát.
– A barátod vagyok, Kaccy. Akár tetszik, akár nem. Lehet, hogy csak pár hete ismerlek, de bízom benned. Rábízom a húgodra az ötéves kislányomat, behívlak az otthonomba, és szereztem neked munkát. Arról nem is beszélve, hogy összehajtogattad az alsóneműimet és láttál meztelenül.
– És mindezt úgy, hogy meg sem adtam a számomat. Ó, a fiúk az edzőteremben olyan büszkék lennének rám!
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– (…) De amikor visszajövünk, meg kell vitatnunk a művésznevemet. Valami olyasmire gondoltam, mint a „Só” vagy a „Nyalóka”, esetleg „Gránátalma”.
– Úgy hallottam, az „Álló Dákó” jobban illik rád.
128-129. oldal, Hatodik fejezet
– Szerinted illenék én oda, Ciklon?
– Kibírod, ha szex, pia és egy csomó pénz vesz körbe?
Megrántom a vallani.
– Ez nagyon úgy hangzik, mint a tinédzserkorom, leszámítva a pénzt.
– Meg tudnál tanulni egy kicsit többet mosolyogni? – kérdezi idegesen kuncogva.
Megvillantom neki a legszebb művigyoromat.
Helyeslőén bólint.
– Helyes. Szerintem elleszel a pult mögött. Olyan a külsőd, amit szeretni fognak.
Felhorkantok.
– Mégis milyen külsőről beszélsz? Az „éppen most szálltam le a michigani buszról, és bármit megteszek a pénzért, hogy ne kelljen löncshúst ennem" külsőről?
62. oldal
– Jobb, ha tőlem tudod, hogy a héten több mint ezer csésze kávét szolgáltam fel kedvesen, mosolyogva élőlényeknek. Meg olyanoknak is, akiknél ez a státusz kérdőjeles volt.
Livie keresztbe teszi a kezét és ellágyul a tekintete, de nem mond semmit.
– Nem kerülöm az embereket. Dehogynem. Mindenkit, Barbie-t is beleértve. Na meg Nevetőgödröcskét a szomszédban. Őt aztán pláne.
48. oldal