– Mi a büdös francot csinálnak? – jött Valerian hangja a rádión.
– Én nem adtam parancsot! – üvöltötte Okto-Bar. – Kris százados, tüzet szüntess! Azonnali parancs!
[…]
– Nem mi lövünk, uram! A K-TRON-ok. Ők támadtak ránk!
Okto-Bar meredten bámulta a villódzó nevet. És a jelek szerint nagyon is volt fantáziája, mert ebben a pillanatban a legelképesztőbb gondolatok cikáztak az agyában.
– Az ügynökökről még semmi hír? – kérdezte.
Sejtette, hogy mi lesz a válasz, hisz ellenkező esetben Neza biztos szólt volna már.
– Semmi – felelte Neza.
Okto-Bar ábrázata még jobban elkomorult. Két ember a Boulan-Bathorok felségterületén tartózkodik, és nincs hír róluk. Ez nem sok jót jelent.
– Ez a parancsnok!
– Életben van? – kérdezte Okto-Bar.
A szemek résnyire kinyíltak. És a száj is.
– Szedjenek már le innen! Idióta szarházi banda!
– Megerősítve – vigyorgott Kris. – Él és erősen rugdos.
– Remek – mondta Okto-Bar. – Tartóztassák le!
