Noel személy
Idézetek
– Az élet egyes pillanatai olyanok, akár a csodák. Meg kell örökíteni őket, hogy ne csak az élhesse át, aki ott van, hanem az egész világ. Ha úgy érzem, hogy csodára lelek, muszáj cselekednem. Azt túlélem, ha nemet mondasz, és nem oszthatom meg mással a varázslatot, de meg sem adni az esélyt a fotó elkészülésére? Az kín.
November 22., szerda
– De hát annyit szenvedtél vele – jegyezte meg Noel meglepetten. – Miért tennéd tönkre?
– Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradtságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább.
60. oldal
– Nem is ismerlek – jött meg a józan eszem. – Tényleg elvárod, hogy elmenjek veled valahová?
– Óvatos a csaj, ez tetszik! – szólalt meg incselkedve. – Mitől tartasz, mit teszek veled?
– Mondjuk a domb tetején megerőszakolsz, pláne, hogy hétköznap délelőtt nem járnak arra, és senki se látja. Azért kell a szánkó, hogy ne kelljen a hideg havon fetrengened. – Mire a végére értem a szónoklatnak, az arcom szinte kigyúlt, úgy elszégyelltem magam, főleg, amikor Noel jóízűen elkezdett röhögni.
– Hidd el, ha arra hajtanék, nem kerülne sor erőszakra. Nem vagyok egy izmos gyerek, de nem is kell annak lennem. – A kamerájára mutatott, aztán rám kacsintott. – Ez bugyimágnes, csak jelzem.
68-69. oldal
– Nem szeretném látni a másik arcán azt, ha nem tetszik a képem. Nem tudom, miért van ez, de sosem csíptem élőben szembesülni az emberek reakciójával. Minden fotóm személyes, életem egy-egy darabkája, amit szívesen megosztok arctalan emberekkel, de nem olyanokkal, akik itt ülnek mellettem, és egy-egy mozdulatukkal azt üzenhetik, hogy szar az, amit jónak hiszek. Értéktelen. Mert mi van, ha én is az vagyok?
86. oldal