
Noah Shaw személy
5 hozzászólásIdézetek




"You have to get back to your room before he wakes up.”
I sighed dramatically.
“I know,” he said, his smile growing wider. “I wouldn’t want to sleep without me either.”












– Van értelme megkérdeznem, mit kell majd csinálnom miattad vasárnap?
– Nem igazán.
Oké.
– Van értelme megkérdeznem, mit fogsz csinálni velem?
Ördögien vigyorgott.
– Nem igazán.
Csodás.
– Kell majd hozzá biztonsági szó?
– Az csakis rajtad múlik. – Noah lehetetlenül közel húzódott, csupán centikre volt tőlem. Néhány szeplő bújt meg az állán növekedő borosta közt. – Gyengéd leszek – tette hozzá. Elakadt a lélegzetem, ahogy félig leeresztetett szemhéja alól sandított rám, a vesztemet okozva.
Hunyorogva néztem rá.
– Gonosz vagy.
Válaszul elmosolyodott, és felemelte mutatóujját, hogy gyengéden megbökje orrom hegyét.
– Te meg az enyém vagy – közölte, azzal elsétált.
175-176. oldal




Noah ágyában.
Noah szobájában voltam.
És nem volt rajtam ruha.
Szent szar!
364. oldal 50. fejezet




– Várj! – szóltam, amikor Noah levett egy könyvet a polcról, és az ajtó felé indult. – Hova mész?
– Olvasni.
De nem akarom, hogy elmenj.
– De haza kell mennem – mondtam, a szemébe nézve. – A szüleim ki fognak nyírni.
– Már elintéztem. Úgy tudják, Sophie-nál alszol.
Imádtam Sophie-t.
– Szóval … maradjak itt éjszakára?
– Daniel falaz neked.
Imádtam Daniel-t.
– Hol van Katie? – kérdeztem, és igyekeztem laza hangnemet megütni.
– Elizánál alszik.
Imádtam Elizát.
– És a szüleid? – kérdeztem.
– Valami jótékonysági izére mentek.
Imádtam a jótékonyságot.
– Szóval mégis mit akarsz olvasni, mikor itt vagyok neked én? – A hangom kihívó és izgató volt, és saját magam is megdöbbentem rajta.
367. oldal





Sápadtnak minősült mindenkihez képest, akit eddig Floridában láttam, azaz nem volt narancssárga.
34. oldal




– Úristen, olyan vagy, mint a pestis!
– Mint a mesterien megírt, hatásosan visszafogott, mégis nagyszabású és időtlen erkölcsi tanulságú parabola? Nahát, köszönöm! Ez az egyik legkedvesebb dolog, amit valaha mondtak nekem! – felelte szemtelenül derűsen.
– A betegségre gondoltam, Noah, nem a Camus-könyvre.
– Ezt a módosítást figyelemre sem méltatom.
91. oldal




– Te nem vagy szégyenlős.
– Nem?
– Nem – mondtam, és résnyire húztam a szemem. – És attól, hogy szégyenlősnek tetteted magad, csak szemétnek tűnsz.
Noah sértődést mímelt.
– Ez az obszcén rágalom egyenesen szíven talált.
– Menten elsírom magam.
100. oldal




– Tündéri vagy, mikor szemétkedsz.
– Te viszont nem – feleltem, de akaratom ellenére elmosolyodtam.
179. oldal