Noah Shaw személy

"You have to get back to your room before he wakes up.”

I sighed dramatically.

“I know,” he said, his smile growing wider. “I wouldn’t want to sleep without me either.”

– Tetszem neked – folytatta végül. – Nagyon tetszem neked. – Igyekezett nem vigyorogni.
– Nem. Utállak – válaszoltam, remélve, hogy ha kimondom, akkor úgy is lesz.

173. oldal

– Miért akarod folyton elérni, hogy utáljalak?
– Nem azt érem el, hogy utálj. Hanem azt, hogy szeress.

263. oldal

– Van értelme megkérdeznem, mit kell majd csinálnom miattad vasárnap?
– Nem igazán.
Oké.
– Van értelme megkérdeznem, mit fogsz csinálni velem?
Ördögien vigyorgott.
– Nem igazán.
Csodás.
– Kell majd hozzá biztonsági szó?
– Az csakis rajtad múlik. – Noah lehetetlenül közel húzódott, csupán centikre volt tőlem. Néhány szeplő bújt meg az állán növekedő borosta közt. – Gyengéd leszek – tette hozzá. Elakadt a lélegzetem, ahogy félig leeresztetett szemhéja alól sandított rám, a vesztemet okozva.
Hunyorogva néztem rá.
– Gonosz vagy.
Válaszul elmosolyodott, és felemelte mutatóujját, hogy gyengéden megbökje orrom hegyét.
– Te meg az enyém vagy – közölte, azzal elsétált.

175-176. oldal

Noah ágyában.
Noah szobájában voltam.
És nem volt rajtam ruha.
Szent szar!

364. oldal 50. fejezet

– Várj! – szóltam, amikor Noah levett egy könyvet a polcról, és az ajtó felé indult. – Hova mész?
– Olvasni.
De nem akarom, hogy elmenj.
– De haza kell mennem – mondtam, a szemébe nézve. – A szüleim ki fognak nyírni.
– Már elintéztem. Úgy tudják, Sophie-nál alszol.
Imádtam Sophie-t.
– Szóval … maradjak itt éjszakára?
– Daniel falaz neked.
Imádtam Daniel-t.
– Hol van Katie? – kérdeztem, és igyekeztem laza hangnemet megütni.
– Elizánál alszik.
Imádtam Elizát.
– És a szüleid? – kérdeztem.
– Valami jótékonysági izére mentek.
Imádtam a jótékonyságot.
– Szóval mégis mit akarsz olvasni, mikor itt vagyok neked én? – A hangom kihívó és izgató volt, és saját magam is megdöbbentem rajta.

367. oldal

Sápadtnak minősült mindenkihez képest, akit eddig Floridában láttam, azaz nem volt narancssárga.

34. oldal

– Úristen, olyan vagy, mint a pestis!
– Mint a mesterien megírt, hatásosan visszafogott, mégis nagyszabású és időtlen erkölcsi tanulságú parabola? Nahát, köszönöm! Ez az egyik legkedvesebb dolog, amit valaha mondtak nekem! – felelte szemtelenül derűsen.
– A betegségre gondoltam, Noah, nem a Camus-könyvre.
– Ezt a módosítást figyelemre sem méltatom.

91. oldal

– Te nem vagy szégyenlős.
– Nem?
– Nem – mondtam, és résnyire húztam a szemem. – És attól, hogy szégyenlősnek tetteted magad, csak szemétnek tűnsz.
Noah sértődést mímelt.
– Ez az obszcén rágalom egyenesen szíven talált.
– Menten elsírom magam.

100. oldal

– Tündéri vagy, mikor szemétkedsz.
– Te viszont nem – feleltem, de akaratom ellenére elmosolyodtam.

179. oldal