Nimród személy
Idézetek
A Battyhány térről figyelték a lassan hömpölygő Dunát, ahogy visszatükrözi Budapest fényeit, és várták a villamost. Dávidnak eszébe jutott egy jelenet, ahogy Nimród az esti folyóparton áldozati rituálét mutat be. Dübörgött benne a pálinka, de rajzolni akart. A többiek beszéde eltávolodott tőle, a régmúltba repítette a víztükör, ahol a hős éppen átvágja egy kanca torkát. Képzeletben megtervezte a ló izmait, kacsként kunkorodó sörényét, a szügyét színező vért. Nyerített haláltusájában, fogai világlottak a sötétben.
26. oldal
Agostino úr időközben meglátta a magyar ifjút és nyájasan hozzálépett. A bankár viselkedése ezúttal is szíves volt, de már egy cseppet sem alázatos; úgy viselkedett, ahogyan egy vendéglátó nagyúrhoz, kardinálisok és hercegek barátjához illik.
Mint előkelő vendégét Medicihez vezette Tamást.
– Üljön hozzánk, kedves fiam – mosolygott a kövér kis kardinális –, innen együtt élvezhetjük az istentiszteletet, amely mindjárt kezdődni fog.
Azután a magyarországi vadászatok felől kérdezősködött. A főtisztelendő úr nagy Nimród volt, és gyakran mutatkozott zöld vadászruhában, kürtszó mellett, ha kopófalkáival kilovagolt a városból.
Nimród király mohósága nem ismert határokat. Egy napon fő asztrológusa azt mondta, hogy egy Ábrahám nevű gyermek születésével véget ér majd az uralkodása. Nimród, akinek nem állt szándékában lemondani a trónjáról, megparancsolta, hogy öljenek meg minden fiút, aki a birodalmában születik, tekintet nélkül arra, hogy gazdag vagy szegény. Mindenkit. Így a bábák munkához láttak. Előbb segédkeztek a csecsemők születésénél, majd megfojtották a fiúgyermekeket. De Ábrahám anyjának sikerült elmenekülnie a borzalom elől. Egyedül szülte meg gyermekét egy sötét, nyirkos, de biztonságos barlangban.
Amikor Ábrahám felnőtt, fellázadt a zsarnok Nimród ellen. A király tajtékzott dühében. Megparancsolta minden ifjúnak, hogy gyűjtsenek tűzifát egy óriási tűzhöz, amely napokig ég majd. Azután tűzre vetette Ábrahámot. A lángok körülölelték a prófétát, a hívők a földre vetették magukat és zokogtak. Ábrahám azonban egyetlen karcolás nélkül – csak egyetlen hajtincse őszült meg – kisétált a lángok közül. Az Úr a tüzet vízzé, az izzó parazsat kopoltyúkká változtatta. Így keletkezett az urfai szent tó és a benne lévő szent halak.
256. oldal