Nikosz Sztatopulosz személy
Idézetek
Az élet egymás mellé terelt minket, mert nem is tudott volna máshová.
20. fejezet
– Nem tagadom, valóban jobban élvezem a halak a társaságát, mint a vendégeidét.
– Valahol megértelek. Bár ahogy látom, ezalól én sem vagyok kivétel.
A lány most a férfi felé fordult.
– Van okom arra, hogy ne így érezzek?
Nikosz a lány szemébe mélyesztette a tekintetét.
– Egyértelműen.
– És mi az?
– Hogy tagadhatatlanul vonzódunk egymáshoz.
– Tényleg, velem mi volt a terved? – vetette fel. – Megpróbálsz többet megtudni, és
közben jól kiszórakozod magad?
– Őszintén? Pontosan így gondoltam. De aztán mindent borítottál azzal a konok és
öntudatos természeteddel, az őszinteségeddel, az érzékiségeddel, a gyönyörű szemeiddel, na meg a többi, nem elhanyagolható részeddel.
– Most ugye a lelkemről beszélsz?
– Egyértelműen.
Ekkor azonban bizsergő érzés fúródott a gyomrába, és egy pillanattal később észrevette Nikosz Sztatopuloszt. Nem messze tőlük néhány emberrel beszélgetett, és Lilit figyelte. Ahogy találkozott a tekintetük, a lánynak úgy elkezdett zakatolni a szíve, hogy meg volt győződve róla, még a terem túlsó végében is hallják. Hosszú másodpercek teltek el anélkül, hogy bármelyikük is félrepillantott volna, mint akiket megbűvöltek.
– Ennek a nőnek van fogalma arról, hogy kivel beszélt így?! – kérdezte döbbenten és mérhetetlenül felháborodva. – Mégis mikor beszélt veled utoljára ilyen hangon egy nő?!
– Már nem is emlékszem – felelte Nikosz szórakozottan.
– Nem értem, hogyan hagyhattad ezt ennyiben! – mérgelődött tovább. – És meglep, hogy ez téged szórakoztat – mondta Nikoszra nézve.
– Nem mondom, hogy nem dobtam egy hátast attól, amit mondott, és attól, ahogy mondta. De szerintem mégis üdítő jelenség a parancsra mosolygó és bólogató lányok után.
– Nem értek egyet. És ahogy elnézem, mégsem lesz annyira könnyű falat, mint gondoltad. Az önérzetes kis tündérke nagyon berágott rád valamiért, te meg csak úgy elengedted.
– Hogy te, barátom, mennyire nem ismered a nőket! – mondta vigyorogva Nikosz.
– Lehet, de nem is megismerni akarom őket.
– Ugye azért nem várod tőlem, hogy eljárjam neked a hétfátyol-táncot? – kérdezte végül Lili.
– Pedig nem rossz ötlet – húzta széles mosolyra a száját Nikosz. – Azok után, hogy az elmúlt két napban mennyire nem csipkedted magad, ennyi igazán jár nekem.
– Ha nem állítasz le az ivásban, még talán lett volna rá esély, de ehhez túl józan, túl zaklatott és túl mérges vagyok.
– Nem, nem vagyok Gérard különleges vendége. Csak éppen arra jártam.
– Hol máshol… – vetette közbe Nikosz gúnyos mosollyal.
– És mit csináltál ott? – kérdezte a szőke lány.
– Hogy mit? – kérdezett vissza Lili a meglehetősen kíváncsiskodó kérdésre. – Egyszerűen csak elmerültem a hely csodás atmoszférájában.
A szőke lány arcán némi értetlenség tükröződött.
– Nem is tudtam, hogy ott is van egy külön wellnessrész – mondta végül.
Lili még reagálni is elfelejtett a hallottakra, majd miután felocsúdott, azon kezdett tanakodni, hogy a lány vajon milyen medencének gondolta az atmoszférát, amiben elvileg elmerült.
17. fejezet