Nicolaus Elingius személy

    Egész ősszel és télen erre vártak. Gyakoroltak, felkészültek. Most véget ért a várakozás. Nem maradt idő több gyakorlásra. Ahogy Minoo a többiekre néz, nem tudja eldönteni, van-e közöttük egy is, aki készen áll a találkozásra Maxszal. A férfival, aki már két embert meggyilkolt közülük.
– Gondolom, sejtitek, mi a véleményem – mondja Linnéa. – Az effélének, mint ő nem szabadna élnie. […]
– Egyetértek – szól hozzá Ida.
– Ő is ember – […] – Ne ölj! – szól rá Nicolaus.
– Szemet szemért, fogat fogért – kontrázik Linnéa.
– Már elnézést, de nem ugorhatnánk át a bibliai idézeteket? Nem ölhetjük meg, és kész! – mondja Minoo. […]
– Soha, de soha nem fogok közreműködni egy ember megölésében – mondja (Anna-Karin). – Nem léphetjük át ezt a határvonalat.
– Kettő-kettő az állás – kommentálja a helyzetet Linnéa. – Vanessa, rajtad múlik, mi lesz.
    Minoo érzi, hogy mennyire abszurd az egész. Itt ülnek, és szavazni készülnek arról, hogy megöljenek-e valakit vagy sem.
– Anna-Karin véleményét osztom – feleli Vanessa.
    Linnéa az asztalt nézi.
– Hát jó. Akkor nincs más megbeszélnivalónk – mondja aztán.
– Ó, de szupcsi, megint barátok vagyunk mindannyian – szólal meg Ida […]