Nicolas Flamel személy

205. oldal, Tizenharmadik fejezet - Nicolas Flamel

– Egy olyan fiatal embernek, mint te, a halál gondolata rémisztő és döbbenetes lehet. Nicolas és Perenelle viszont úgy gondolnak rá, mint a megérdemelt pihenésre egy hosszú, nagyon-nagyon hosszú nap után. Elvégre a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.

275. oldal, A kétarcú ember (Animus, 2001)

279. oldal

– Egy olyan fiatal elmének, mint te, a halál gondolata rémisztő, és döbbenetes lehet. Nicolas és Perenelle viszont úgy gondolnak rá, mint a megérdemelt pihenésre, egy hosszú, nagyon-nagyon hosszú nap után. Elvégre a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete. Elárulhatom, a kő nem volt olyan csodálatos dolog, mint aminek tűnt. Temérdek pénz és hosszú-hosszú élet, a legtöbb ember – s mi tagadás, néhány varázsló is – erre a két dologra vágyik mindenekfelett. Csak az a bökkenő, hogy az emberek hajlamosak éppen azt választani, ami a legrosszabb nekik.

275. oldal, A kétarcú ember (Animus, 2001)

Nicolas Flamel szül. kb. 1330-ban, valószínűleg a franciaországi Pontoise-ban, mh. kb. 1418-ban, Párizsban.
Nicolas Flamel volt a Sion-rend első olyan nagymestere, aki nem áll rokoni kapcsolatban a többi nagymesterrel. A neve talán ismerős a Harry Potter-rajongóknak. Flamel dolgozott együtt a Roxfort igazgatójával, Albus Dumbledore professzorral alkímiai kérdésekben, például az ólom arannyá változtatásában. Halálon túli hírneve az életében a mágikus tudományok iránt tanúsított érdeklődéséből ered, és vannak, akik biztosak benne, hogy nem is halt meg! A Harry Potter és a bölcsek köve szerint 665 éves. Ez az életkor többé-kevésbé elfogadható is, ha feltételezzük, hogy 1330-ban született. Iniciálékkal díszített szöveget másolt és könyvekkel kereskedett Párizsban. Flamel azokból a könyvekből képezte magát, amik átmentek a kezei között. Állítólag egyszer álmot látott, amiben egy angyal jelent meg előtte, s megmutatott neki egy könyvet, ami mintha vékony fából állt volna, s vékony rézlapokkal lett volna bekötve. Azonban nem tudta átvenni a könyvet az angyaltól, mert felébredt.
Ugyanakkor nem ez volt az utolsó ilyen alkalom, s az álommal elkezdődött életének egy új, mindent megváltoztató szakasza.
Valamivel később egy idegen lépett oda standjához, akinek sürgősen pénzre volt szüksége. Egy könyvet ajánlott fel eladásra. Flamel felismert néhány görög betűt a rézborításon, a lapok pedig mintha nem a megszokott pergamenből, hanem fából készültek volna. Flamel azonnal megvette a könyvet, mert nagyon hasonlított arra, amit álmában látott. A könyv az Ábrahámnak, a zsidónak, a zsidók Isten haragja által a gallok között szétszórt törzse fejedelmének, papjának, levitájának, asztorlógusának és bölcsének könyve címet viselte.
Akkoriban nem éltek zsidók Franciaországban, ugyanis mindannyiukat kiűzték az országból. Flamel rájött, hogy csak egy zsidó tudós segítségével fordíthatja le a könyvet, ezért lemásolt néhány oldalt, és 1382-ben elindult a szomszédos Spanyolországba. Eleinte nem járt szerencsével, mert a zsidók gyanakodva fogadták közeledését. Már épp vissza akart térni Franciaországba, amikor véletlenül találkozott egy Canches mester nevű kikeresztelkedett zsidóval, aki Leonban élt. Kezdetben Canches is bizalmatlanul fogadta, míg Flamel meg nem említette, hogy a könyvet a zsidó Ábrahám írta. Canches lefordította a Flamelnél lévő néhány oldalt, de nem tarthatott vele Franciaországba, hogy a többit is lefordítsa, mert túl idős volt már az utazáshoz. Ugyanakkor az immár érthető oldalaknak köszönhetően Flamel január 17-én délben állítólag végrehajtotta az első sikeres alkímiai transzmutációt. Nem sokkal ezután váratlanul meggazdagodott, és vagyona jelentős részét jótékony szervezetek, például kórházak és templomok alapítására fordította.

Now fully awake, JACOB’S stomach begins to rumble. A figure appears behind JACOB. Six-hundred-year-old NICOLAS FLAMEL stands at the entrance to his alchemist’s studio.

FLAMEL
I’m afraid we keep no food in the house.

JACOB yelps in fear.

JACOB
(terrified)
Are you a ghost?

FLAMEL
(amused)
No, no, I am alive, but I am an alchemist, and therefore immortal.

JACOB
You don’t look a day over three-seventy-five.

Scene 86 (Pottermore, 2018)

Flamel másoló volt. Az általa lemásolt könyvek között kétségtelenül számos alkímiai értekezés is volt, de egyik sem keltette föl annyira érdeklődését, mint az, amelyiket két forintért vásárolt, és „amely aranyozott, nagyon öreg és nagyméretű volt. Nem papírból vagy pergamenből készült, mint más könyvek, hanem fiatal fa csodálatos kérgéből.” E könyv segítségével és egy zsidó orvos útmutatásait követve, akivel spanyolországi zarándokútja során találkozott, Flamel fölfedezte – ahogy ő mondja – a transzmutáció titkát. Felesége segített kísérleteinél, és jelen volt, amikor az arany megjelent az edényben.
[…]
„Az igazat mondom: ezt háromszor megcselekedtem Perenella segítségével, aki ugyanúgy megértette, mint én, mert ő segített munkámban, és nem kétséges, ha ő egyedül kísérelte volna meg, ő is eléri ezt a végső tökélyt.”
[…]
Nicolas és Perenella tizennégy kórházat, három kápolnát, hét templomot alapítottak és tartottak fenn Párizsban.

117. oldal

JACOB most már teljesen felébredt, és vészesen korog a gyomra.

Egy alak bukkan fel JACOB mögött. Az alkimistaműhely ajtajában a hatszáz éves NICOLAS FLAMEL áll.

FLAMEL
Sajnálom, de nem tartok ételt a házban.

JACOB nyikkan egyet ijedtségében.

JACOB
(borzadva)
Maga egy kísértet?

FLAMEL
(derűsen)
Nem, nem. Élek, ne féljen. Sőt, alkimista lévén halhatatlan vagyok.

JACOB
Egy nappal se néz ki többnek háromszáznál.

201-202. oldal

[…] Luc végül keletre, a Marais negyed peremén, a régi Rue de Montmorencyn talált egy házat, amelynek szomszédságában egykor a középkori mágus, Nicolas Flamel lakott.

589. oldal (Alexandra, 2018)