Nico di Angelo személy
Idézetek
– Atyagatya! – nézett most Mr. D.-re Nico – Maga meg a borvirágos ürge? Nem lehet igaz!
(…)
– A borvirágos ürge?
– Dionüszosz, nem igaz? Wow! Megvan a maga figurája is.
– A figurám?
– Igen, a Mitomágia nevű játékomban. És van egy hologramos kártyám is. A támadóereje mindössze ötszáz pont, és magát tartja mindenki a legbénább istennek a kártyában, de szerintem nagyon cuki!
– Ó! – Mr. D. szemlátomást zavarba jött, és talán ennek köszönhettem az életem. – Ez igazán… igazán kedves tőled.
59. oldal, 5. Letelefonálok a tenger mélyére
Támadt egy ötlete; alighanem a leghülyébb, legőrültebb ötlet azóta, hogy: Hé, átúszatom Percyvel a Sztüx folyót! Imádni fog érte!
161. oldal
Ha Annabeth anyja Athéné, a bölcsesség istennője, akkor miért nem talált ki bölcsebbet annál, hogy lezuhanjon egy szikláról? (Nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne fojtsam meg Nicót a puszta kezemmel.) Annabeth a barátnőm-e? (Ez volt az a pont, amikor a kölyköt legszívesebben egy húsillatú zsákba dugva dobtam volna a farkasok közé).
35. oldal, 3. Bianca di Angelo választása
– MEGASIRÁLY! – visította Nico, és Kheirónra mutatott: – Maga… maga kajakra egy kentaur!
59. oldal, 5. Letelefonálok a tenger mélyére
– Mit gondolnak ezek?! Hogy a Tescóban veszem az árbócokat?
Nico összehúzta a szemét.
– Mi az a Tesco?
– Nem ez a lényeg!
8. oldal
– Megmentetted az életünket.
Nico letörölte az arcáról a port.
– Köszönd a lányoknak, hogy odarángattak! Ez volt az egyetlen dolog, amiben egyetértettek. Azt mondták, segíteni kell rajtad, ha nem akarjuk, hogy mindent elszúrj.
– Örülök, hogy ennyire bíznak bennem – jegyeztem meg.
293. oldal