Nick Hidaka személy
Idézetek
A járda és a kosztümöm is szürke, szóval talán ha teljesen mozdulatlan és néma maradok, akkor sikerül beleolvadnom a környezetembe, így a hang tulajdonosa nem lát majd többé.
A módszer nem működik.
– Szóval, Asztallány – folytatja a hang, és úgy tűnik, ő ma a másik ember, aki úgy beszél hozzám, hogy közben próbálja visszatartani a röhögését. – Most épp mit csinálsz?
Ez nem lehet igaz.
Pedig de.
Mert amikor kinyitom az egyik szememet, és átlesek az ujjaim között, nem más ül ott mellettem a járdaszegélyen, mint az Oroszlánfiú.
109-110. oldal
És akkor azon veszem magam észre, hogy még mindig őt bámulom, miközben ő rám néz, és arra vár, hogy válaszoljak végre a kérdésére. Ami nagy baj, mert az agyi szinapszisaim még mindig nem működnek rendesen.
Próbálok kierőszakolni az agyamból valami elfogadható választ.
– A rágógumizást betiltották Szingapúrban – suttogom. – Teljesen betiltották. […]
A fiú szemei tágra nyílnak.
– Most Szingaprban vagyunk? Mennyi ideig aludtam? Milyen gyorsan mozog ez az asztal?
51-52. oldal
KI A SZENT KALÁCSNAK KÉPZELED MAGAD, NICK? Lehet, hogy szupermodell vagy, és gyönyörű, sármos és cuki meg vicces, de akkor is csak egy fiú vagy! Csak egy fiú vagy, én pedig csak egy lány, és minden alkalommal, amikor levegőt veszek, olyan molekulák jutnak a szervezetembe, amelyek egykor dinoszauruszokhoz tartoztak, ami azt jelenti, hogy RÉSZBEN DINOSZAURUSZ VAGYOK, NAGY VALÓSZÍNŰSÉG SZERINT T-REX, ÚGYHOGY NEM BÁNHATSZ ÍGY VELEM!
292-293. oldal, 78. fejezet
Hát nem érted, Harriet? – mondja Nick teljesen elkeseredve. – Tetszik, hogy az esőcseppekben a csillagokat látod, és mindent tudsz a felhők formájáról, meg a kolibri szívveréséről. Tetszik, hogy tudod, hogy a zsiráfoknak nincs hangszalagja, és hogy a cápák nem tudják abbahagyni a mozgást. Tetszik, ahogy a magasba emeled a kis orrod, ahogy dobbantasz a lábaddal, és hogy a homlokod ráncolod, mielőtt kitör belőled a nevetés. Tetszik, ahogy elvörösödik a füled, amikor zavarba jössz, és hogy sötétebbek lesznek a szeplőid, ha mérges vagy. Tetszik, hogy mielőtt elsírod magad, az álladból egy gyűrött kis papírgalacsin lesz. Tetszik, hogy amikor kiabálsz velem, úgy csinálsz, mintha T-Rex lennél. Nagyon is kedvellek, Harriet. Miért van az, hogy az egész világegyetemben ez az egyetlen dolog, amit olyan nehéz belegyömöszölni a nagy, zsíros agyadba?
298. oldal, 79. fejezet
– Na és – folytatom egy roppant eredeti kérdéssel – milyen Afrika?
– Dögmeleg. És itt mászkál fel-alá egy csomó magas lény, akik nem tudnak rendesen futni a hosszú nyakuk és a szempilláik miatt, a fejükön pedig fura kis szarvakat viselnek.
– Zsiráfok?
– Én a modellekre utaltam – nevet fel Nick. – De amúgy ja, van pár zsiráf is.
65. oldal
– Szi-szi-szia – dadogom végre, de még mindig nem kapok levegőt. – Minden öööhümm… – Ez igen, Harriet. Hát ezért tényleg megérte tizenöt éven keresztül bújni a szótárt, hogy új szavakat tanulj.
– Öööhümm – mosolyog. – Nem olyan gyakran használt kifejezés, mint az ööö vagy a hümm, de nekem személy szerint az egyik kedvencem.
125. oldal, 32. fejezet
Az emberi agy nyolcvan százaléka víz, és én most életemben először ezt tényleg érzem is: mintha odabenn a fejemben csobogna és örvénylene a folyadék. A fülemben olyan morajlás zúg, mintha egy medence legalján ücsörögnék.
Mert ezt az üzenetet kaptam:
REMÉLEM, ZÚZTÁL AZ UTOLSÓ VIZSGÁDON IS. JÓ LENNE DUMÁLNI. SOKAT GONDOLOK RÁD. NICK X
70. oldal, 17. fejezet
– Nick! – kiált fel Wilbur elragadtatva. – Hát itt vagy! – Aztán olyan csodálkozva néz az asztalra, mintha az egy átjáró lenne egy alternatív univerzumba. – Hányan vannak még az alatt az asztal alatt?
58. oldal, 14. fejezet