Nicholas "Nick" Sorrentino személy
Idézetek
– Találtam valamit! – kiáltotta az egyik férfi.
– Mike az? – kiabálta a másik, felőlünk odasietve. Amikor már mindenki összegyűlt a helyszínen, Nick hangja csendült fel, aki alig bírta magába fojtani a nevetést.
– Felejtsétek el! Ez…hm….semmi lényeges!
– Ezt, hogy a pokolba érti? – kérdezte az első fickó. – Talán magának fiam ez csak vicc, de…
A mondat végét elharapta, mert mi is kiértünk a tisztásra, ahol azt láttuk, hogy a csapat egyik tagja egy összetépett blúz fölé hajol. Szakadt ruhák borították a földet, volt amelyik a bokrokon lógott.
Nick magasba emelt egy félbetépett fehér bugyit, és rám vigyorgott.
– Vadkutyák? Vagy csak Clayton?
– Ó, istenem! – mormoltam magam elé.
Odasétáltam, hogy elvegyem tőle az alsóneműmet, de a feje fölé emelte, és úgy vigyorgott, mint egy kisiskolás.
– Kicsit nagy a belátás, Elena! – csúfolódott.
[…]
– Szóval ezt…öhöm… nem vadkutyák tették? – érdeklődött az egyik kereső.
Peter szélesen elmosolyodott, és ledobta a pólót a földre.
– Dehogy! Csak a vad hormonok!
242-243. oldal
– Soha nem ígértem, hogy elmegyek!
– Dehogynem! Karácsonykor! Rendesen be kellett cserkésszelek, hogy megkérdezzem!- Nick hozzám fordult, és magyarázni kezdte: – Alig mutatkozott azon a héten, amikor a falka Stonehavenben időzött. Meghúzta magát a könyvei és a cikkei között. Folyton arra várt, hogy felbukkansz, és mikor nem jöttél… – Nick abbahagyta, ahogy Clay ránézett. – Mindegy, akkor is azt mondtad, hogy eljössz velem síelni! Megkérdeztem, te meg odadörmögtél valamit, ami kétségtelenül igennek hangzott!
– Hö!
– Pontosan! Éppen így! Oké, nem volt egyértelmű igen, de nem sem! Úgyhogy jössz nekem egy utazással!
262. oldal
Nick figyelt, de nem támadt új ötlete. Nick ugyanis nem szokott hozzá, hogy gondolatai legyenek. Úgy értem, hogy Nicket arra szoktatták, hogy mások irányítását kövesse. Lelkes segítő volt, és ragaszkodó barát, de nem igazán… hogy is fogalmazzak szabatosan…mély gondolkodó.
469. oldal
A kereső csapat hat főből, három helyi rendőrből és három civilből állt. Jeremy, Peter, Nick és én velük mentünk, hogy segítsünk a keresésben, míg Antonio visszament a házba, hogy szemmel tartsa Clayt arra az esetre, ha mégis meggondolná magát, és utánunk jönne. Mi négyen a jólelkű, aggódó polgárok szerepéét játszottuk, és átfésültük a bokrokat, miközben a szimatunkat készültségben tartottuk, hogy időben megtaláljunk mindent, amire nem akarjuk, hogy a mentőosztag bukkanjon rá.
242. oldal