nézés fogalom

Nem mindenki akarja, hogy nézzék.
De azt mindenki szeretné, hogy lássák.

263. oldal

Az égen nagy, lusta felhők, mintha tó szélén az elefántok, ülök a homokozó betonperemén, tizenkét éves fiú vagyok, az arcomat elcsúfítja egy terjedelmes lángfolt, ezért kidolgoztam a felsőtestem, mint egy légtornász, a hinta még leng, határozottan azt érzem, ha behunynám a szemem, a világ, de tényleg az egész, azonnal foszladozni kezdene, minden azon múlik, hogy hajlandó vagyok-e nézni, nézéssel dönteni a sorsáról. Nézéssel hagyni lenni. Hogy lenni hagyni, ez volna a nézésem értelme és definíciója.

175. oldal A söprő

[…] sohase rohanj előre, mielőtt nem néztél volna körül ott, ahol vagy.

582. oldal, 35. fejezet - A teremtés első napja (Európa, 2015)

Elég csak egyszer megtapasztalni, hogy az ember éles fényben is vak lehet, és láthat a sötétben is, és máris el kell gondolkodnunk a látás mibenlétén. Miért látunk?…
Igen, a szem észlel, de nem kémlel, hisz, de nem kérdez, kap, de nem keres – sem vágy, sem éhség, sem küzdés nincs benne.

339. oldal

– Már kezdek nagyon ideges lenni.
– Küzdje le ezt a férfiatlan gyengeséget – unszolta Psmith. – Amennyire én meg tudom ítélni, minden nagyon jól megy.
– Én nem vagyok ebben olyan biztos. Azt hiszem, az a dög Baxter gyanakszik.
– Miből gondolja?
– Abból, ahogyan magára néz.
– Tudom, mire gondol, de én annak nem tulajdonítok jelentőséget. Amennyire rövid ittidőzésem alatt meggyőződhettem, mindenkire és mindenre pontosan ugyanúgy néz. Például tegnap ebédnél láttam, amint bizalmatlan, szúró tekintettel mered egy tányér levesre, amelynél pedig ártatlanabb még nem került egyetlen asztalra sem. De aztán leplezetlen jó étvággyal kanalazta föl. Önök valószínűleg félreértik azt a tekintetet, amivel engem néz. Lehet az csodálat is.
– Nahát, nekem nem tetszik.
– Esztétikai szempontból nekem sem. De ezeket a dolgokat férfiasan el kell viselnünk. Ne felejtsük el: Baxternek nem annyira hibája, mint inkább szerencsétlensége, hogy olyan, mint egy gyomorbajos gyík.

116. oldal, Nyolcadik fejezet - Freddie bajban (Kriterion, 1980)

Vagy pedig, ahogyan egy női interjúalany beszámol róla, éppen az a probléma, hogy folyton bámulják, idegen emberek kíváncsiságával kell megküzdenie, így az a legnehezebb számára, hogy nincsen kontrollja afölött, mit tudnak róla az emberek: magától nem beszélne a fogyatékosságáról, de az emberek látják rajta. Saevi a sartre-i elméletet felhasználva a stigmahordozás látva/nem látva lenni bonyolult tapasztalatát elemzi: ez a kifordított szituáció ugyanis egy sajátos éntudatosságot indít be, amit a másik tekintete aktivál. Azáltal ítélem meg magam és látom magam, amilyennek – feltételezem – a többiek látnak. De még ha rám sem néznek, vagy nem is gondolnak semmit, számomra, pusztán attól, hogy megjelenik egy másik ember, én már tárgyként tekintek magamra, egy olyan tárgyként, ami a másiknak jelenik meg. Tehát az ő tekintetével látom magam, nem belülről többé, hanem kívülről. Aki néz, talán nem is figyel, vagy nem tulajdonít jelentőséget annak, amit lát, de akit néznek, ő nézve van, abban, ahogy megéli a ráeső pillantást, kiirthatatlanul megjelenik a fogyatékosság, olvashatjuk Saevi-nél:

A másik tekintete engem is azzá tesz, amilyennek ő lát: egy fogyatékosnak, legalábbis könnyen azzá tehet. Olyan ereje van egy ilyen pillantásnak, ami ellen küzdeni kell. És lehet, hogy valójában nem is ő lát annak, hanem az ő szemén át én látom annak magamat. Neki tulajdonítom azt a stigmát, amit én magamon viselek, amit én nagyon is elfogadtam már.

64. oldal, 3. Látható és láthatatlan stigma (L'Harmattan, 2018)

– Nem láttad, hogy megnéztelek, amikor végeztél és elindultál?
– Úgy érted, a seggemet?
A férfi csak mosolygott.
Jo megfogta Gabe kezét, és felhúzta a padról.
– Örülök, hogy inkább a segg érdekel, nem a cici.
– Szerinted én segges típus vagyok?
– Igen, mint az a fickó a Szentivánéji álomban.
– Bottom.

274. oldal