Newt személy

– Jól? Ja, gondolom, jól vagyok. Életben vagyunk, gondolom, most már csak rohadtul ez számít. – Keserűbb már nem is lehetett volna a hangja.
– Néha eltöprengek – mormolta Thomas.
– Min töprengsz el?
– Azon, hogy számít-e hogy életben vagyunk. Hogy halottnak lenni nem lenne-e sokkal könnyebb.
– Kérlek. Egyetlen másodpercig sem vagyok hajlandó elhinni, hogy tényleg ezt gondolod.
Thomas lesütötte a szemét, míg bevallotta, mit érez, de Newt válaszát hallva hirtelen rápillantott. Aztán elmosolyodott, és ez jó volt.
– Igazad van. Csak megpróbáltam olyan nyomorultul hangzani, ahogy te szoktál.

166. oldal

Minho és Newt egy-egy őrön ült lovagló ülésben, és épp keményen dolgozták őket.

113. oldal - Tizenkilencedik fejezet (Cartaphilus, 2015)

300. oldal, Ötvenhatodik fejezet (Cartaphilus Könyvkiadó, 2015)

Mindennap mások az útvonalak, mindent pontosan meg kell jegyezned, hogy kitalálj onnan. A térképnek ott kell lennie a fejedben. És ami a legrosszabb, folyamatosan rettegsz, hogy nem érsz vissza időben. Egy sima útvesztő is elég rossz lenne, de ha esténként át is alakul, csak egyszer kell tévedned ahhoz, hogy a szörnyekkel éjszakázz. Nincs idő hülyeségekre.

99. oldal

290. oldal, 43. fejezet

175. oldal

-Ennek meg mi a baja? – suttogta. – Olyan képet vág, mint te, amikor előjöttél a Dobozból.
-Nem tudom – válaszolt Thomas. – Miért nem kérdezed meg tőle?
-Minden francos szót hallok – szólt oda Newt. – Nem csoda, hogy senki se akar a közeletekben aludni!

105. oldal; 16.; Cartaphilus (2014)

36-37. oldal - Hatodik fejezet (Cartaphilus, 2015)

Legközelebb majd megsimogatom azt a kibökött tökfejedet, hogy feltaláltad a spanyolviaszt.

85. oldal - Tizennegyedik fejezet (Cartaphilus, 2015)

Te egy gyerek vagy. Nem tehetsz arról, amibe belekényszerítettek.

306. oldal, Ötvenkettedik fejezet (Cartaphilus, 2014)