névelő fogalom
Idézetek
A névelő a magyarban nem egy a der-die-das-szal. A mutató ujjat helyettesíti nálunk. A németnél ellenben a der-die-das minden névszónak elmaradhatatlanul előzgető kiskutyája.
Eszerint németes az: Az újság. A nap. A nép. A hét.
Mert lám a régi újságok nem A vasárnapi újság, nem Az üstökös, nem A Borsszem Jankó.
Dunántúli magyarság az ilyen: a János, a Péter, a Naca.
Az a pap is dunántúli atyámfia lehetett, aki a Laudéturt így plántálta át a magyar nyelvbe: Dícsértessék a Jézus Krisztus. S még ez a milliók ajkán mindennapos germán kapta se szoktatta rá az igazi magyarságot, hogy így beszéljen: Magasztaltassék a Rákóczi Ferenc. Lánchidunkat a Széchenyi Istvánnak köszönhetjük.
Könyvcímeken is zavaró az: a, az. A bor címet idézetképp írtam én: A bor vót az oka mondat töredékeképpen. Az új kiadások címlapján törlöm majd.
Intés: Valahányszor az a nem különböztetés, nem rámutatás, valahányszor elhagyható s a szó nélküle is jól hangzik, – csapd el,. mert német!
a (der, die, das)