Neuma helyszín

Alastair Reynolds: Napok háza

Idézetek

itstami>!

– Majd a Neumán segítenek rajta. Van ott egy civilizáció. Lehet, hogy ők olyasmit is tudnak, amit mi nem. Ugyanis egy gépalapú poszthumán intelligenciát tanulmányoznak.
– Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy „az a fickó látott már vízililiomot, úgyhogy meg tudja gyógyítani a törött lábamat”.

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Neuma · poszthumán
psvianne>!

– Hallgasd csak! – mondta Campion. – Kezdődik.
– Micsoda?
– A dal. A dűnék dala.
[…] A dal így is egészen halk volt. Idegen. Gyászos, mély zümmögés, mely időnként felerősödött, majd újra elhalkult, akár egy halálosan lassú sziréna.
– Ez a szél? – suttogtam. Alig mertem megszólalni.
– Nem. Ez nem a szél. Akkor szól a legszebben, ha a levegő meg sem mozdul.
[…]
– De ha nem a szél…
– A lavinák… – magyarázta Campion szintén a pillanat emelkedettségéhez illő, tiszteletteljes suttogással. – A homokszemek megindulnak lefelé, közvetlenül a dűne külső hártyája alatt. Valójában az ilyen típusú dűnéket barchannak hívják. Ezeknek a görbülete biztosítja a hang kibocsátásához szükséges feltételeket. A lavinaszerűen lefelé haladó homokszemek mozgásától berezonál a külső héj. Nagyjából úgy kezd rezegni, mint valami óriási dobhártya. A szabályos rezgések visszajutnak a homokszemcsékhez, és szinkronizálják az ő rezgésüket. Erre a membrán még erősebben kezd rezonálni, és mozgásba hozza a közelében lévő levegő részecskéit is. Így csendül fel ez a zene. – Majd hozzátette: – Csodálatos, ugye?
– Csodálatos, igen, de egy kicsit félelmetes is.
– Mint minden jó dolog a világegyetemben…

222-223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Campion · Neuma · Purslane