Nesta Archeron személy
1 hozzászólásIdézetek
– Semmi közötök az életemhez, és nem kívánok róla semmilyen formában beszélgetni.
– Ülj le! – mordult rá Rhys.
A hangjában csendülő nyers parancs, a színtiszta dominancia és erő… Nesta megdermedt, dacolt vele, gyűlölte a lénye tündérrészét, ami meghajolt az ilyesmi előtt. Cassian előrehajolt a fotelében, mintha készen állna rá, hogy bármelyik pillanatban odaugorjon kettejük közé. Nesta esküdni mert volna, hogy egyfajta fájdalom rajzolódik ki a harcos arcára.
De Nesta állta Rhys pillantását. Az utolsó csepp dacot is belesűrítette a sajátjába, pedig a főúr parancsa arra késztette a térdét, hogy igenis hajoljon meg, üljön le.
32. oldal; 1. fejezet
Az egész világ csupa dal volt, amihez Cassian szívdobogása szolgáltatta az alapot.
710. oldal 61. fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Nesta farkas, aki sosem tanulta meg, hogyan viselkedjen valódi farkasként, hiszen az emberek az illem és a társadalom keretei közé szorították őt. És ahogy bármilyen más bántalmazott állat, ő is megharapja azt, aki a közelébe merészkedik. Micsoda szerencse, hogy Cassian szereti, ha harapdálják.
533. oldal
– Én egyáltalán semmit sem akarok tőled.
[…]
– Biztos, hogy nem, édesem?
Nem bánok semmit, csak azt, hogy nem tölthettünk el együtt több időt.
221. oldal
Cassian kinyújtotta a bekötött kezét, és az ujjával csalogatta Nestát:
– Netán félsz?
Volt annyi eszem, hogy befogtam a számat. Nesta kilépett az ajtón a napfényes gyakorlótérre.
– Miért félnék egy óriásdenevértől, aki képtelen uralkodni magán.
Köhögtem. Cassian olyan pillantást vetett rám, hogy jobbnak láttam nem röhögni hangosan. A Rhysszel bennünket összekötő kötelékre fókuszáltam. Cassian és Nesta éppen egymás torkának akar esni. Gyere, és ments ki innen, akárhol is vagy éppen!
Egy pillanat múlva meghallottam Rhys derűs hangját. Máris megbántad, hogy uralkodónő lettél?
Élveztem a hangját, a derűjét. Ez is a kötelességeim közé tartozik?
Érzéki, sötét nevetés. Szerinted miért akartam annyira partnert találni? Ötszáz éve vesződöm ilyen dolgokkal. Úgy igazságos, ha a változatosság kedvéért néha rád kerül a sor.
Cassian ekkor épp azt mondta Nestának:
– Egy kicsit görcsösnek tűnsz. Tegnap este olyan gyorsan eltűntél. Segíthetnék, hogy könnyebben el tudj lazulni?
Kérlek, kérleltem Rhyst.
Mit kapok érte cserébe?
Nem voltam benne biztos, hogy a köteléken keresztül vajon tudok-e káromkodni. De egy másodperc múlva vihogást hallottam, és ez elárulta, hogy észlelte a hangulatomat. A palota elöljáróival folytatok éppen megbeszélést. Nem lennének elragadtatva tőle, ha hipp-hopp csak úgy eltűnnék. Legszívesebben panaszosan sóhajtottam volna egyet.
Nesta a körmét birizgálta.
– Amren nemsokára megjön és meg akar tanítani…
Az udvarra árnyékok sodródtak, mire Nesta elhallgatott. Nem Rhysand ért földet közöttünk.
Küldtem neked egy másik cuki fejet, akit csodálhatsz, mondta Rhys Persze nem olyan cuki, mint én, de a semminél jobb.
Az árnyak elvonultával Azriel végigmustrálta Nestát és Cassiant, aztán halvány együttérzéssel szólt hozzám:
– Korábban kell ma elkezdenünk az edzést.
Szánalmas hazugság, de nem érdekelt.
– Rendben – feleltem gyorsan.
Cassian bizalmatlanul hunyorgott, de mi nem törődtünk vele. Az Árnyénekeshez léptem, és leszedtem a bandázst a kezemről.
Köszi, mondtam némán Rhysnek.
Este majd ki tudod fejezni a hálád.
– Tudtam, hogy nem vagy valami izmos – jegyezte meg Cassian, miközben Nesta hason feküdt a földön, miután egyszerűen összerogyott, amikor hosszasan kellett volna tartania magát –, de ez tényleg szánalmas.
– Nem motiválnod kellene?
– Öt másodpercet bírsz!
– Mert neked mennyi megy? – sziszegte Nesta.
– Öt perc.
Nesta felkönyökölt.
– Bocs, hogy én nem edzettem a középső tájékaimat ötszáz éven át!
– Annyit kértem, hogy fél percig tartsd meg magad.
217. - 218. oldal; 16. fejezet