Nesta Archeron személy
1 hozzászólásIdézetek
Miért kémkedsz utánam ilyen későn?
Tudni akartam, minden rendben van-e. Nem az én hibám, hogy már ébren voltál.
Cassian halkan felnyögött.
Minden rendben. Nesta közvetlenül a megérkezésünk után lefeküdt aludni, és azóta is az ágyában van. Gondolom, még mindig alszik.
Tizenegy előtt értetek oda.
Tudom.
Hajnali negyed négy van.
Tudom.
A csend épp eleget mondott ahhoz, hogy Cassian hozzátegye:
Ne üsd bele az orrodat!
Eszembe se jutna!
75. oldal; 5. fejezet
Amikor először láttalak így nézni, még ember voltál. Ember, mégis kis híján térdre estem előtted. – […]- A mágiád dal, és nagyon-nagyon régóta vártam már rá, Nesta.
210. oldal 15. fejezet
A világ gyönyörű, ő pedig annyira hálás volt, hogy a része lehet. Hogy életben van, itt van, láthatja ezt.
710. oldal, 61. fejezet (Könyvmolyképző, 2021)
– Miféle könyveket szeretsz? – kérdezte Gwyn.
– Romantikusokat – válaszolta Emerie, és ő is megigazította a frizuráját, a sűrű fekete fonat megtelt vörössel és barnával a napfényben.
Nesta meghökkent. Emerie szeme felcsillant.
– Te is? Miket szeretsz?
Nesta eldarálta az öt kedvencét, mire Emerie elvigyorodott, olyan szélesen, hogy teljesen más személynek tűnt tőle.
– Olvastál már Sellyn Drake-től?
Nesta a fejét rázta. Emerie olyan drámaian sikkantott fel, hogy Cassian motyogott valamit, miszerint az istenek mentsék meg a nyálas történetekért rajongó nőktől, aztán megindult a gyakorlótér közepe felé.
Mindent érezni akarok. Teljes szívemmel átélni.
Még azokat a dolgokat is, amik fájdalmat okoznak neked, vadásznak rád? Egyedül kíváncsiság csendült a kérdésben.
Nesta egy lélegzetvételnyi ideig elmerengett rajta, még egyszer elcsendesítette az elméjét. Azokra is szükség van ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jót. Lesznek nehezebb napok, de… Meg akarok tapasztalni, át akarok élni mindent. Velük.
Az a bölcs, gyengéd hang azt suttogta: Élj hát, Nesta Archeron!
820. oldal
– Nem vagyok abban biztos, hogy rá akarom szabadítani Nesta Archeront Velarisre.
– A nővérem nem egy vadállat! – kaptam fel a vizet.
202. oldal, 16. fejezet
Nesta ekkor kiabálni kezdett, de nem a fájdalomtól. Egy nevet kiáltott, újra és újra.
– CASSIAN!
Amren odanyújtotta a kezét, de Nesta csak egyre üvöltött.
– CASSIAN!
Felpattant, mint aki fel akar ugrani a levegőbe. De a teste görcsbe rándult, és öklendezve esett vissza. Az illírek soraiból kiemelkedett egy alak, és erőteljes szárnycsapásokkal közeledett. Izzottak a vörös szifonok. Nesta zihálva a fűre hanyatlott.