Nesta Archeron személy
Idézetek




– Nem tudnál legalább úgy tenni, mintha nem lennél egy ostoba paraszt?




– Megint nyújtunk és egyensúlyozunk?
– Nem.
Cassian szemébe nézett, és nem talált ott mást, csak tiszta, határozott nyugalmat. És kihívást.
– Bemelegítünk, aztán megmozgatjuk a középső tájékaidat.
Nesta eltátotta a száját. A… középső tájékait?
– A hasizmaidat – pontosított Cassian, és rózsaszín folt jelent meg az arcán. Megköszörülte a torkát. – Mocskosak a gondolataid. – Megpöckölte Nesta arcát. – Túl sok romantikus regényt olvasol!




Cassian végül így szólt:
– A régi szobádat kaptad.
Mintha Nesta bármire is jogot formálhatna itt. Vagy bárhol a világon.
Cassian folytatta:
– Az én szobám egy szinttel felette van.
– Miért is kell ezt nekem tudnom?
Egyszerűen előtörtek a szavak.
Cassian megindult a hegy belsejébe vezető üvegajtó felé.
– Ha esetleg rosszat álmodnál, és szeretnéd, hogy valaki felolvasson neked – felelte gúnyosan, arcán félmosoly táncolt. – Talán az egyik nyálas könyvből, amit úgy szeretsz.




I repeated their names silently, over and over into the darkness. Rhysand. Mor. Cassian. Amren. Azriel. Elain. Nesta.




“I don’t think we were introduced properly earlier,” he crooned to Nesta. “I’m—”
“I don’t care,”




– Netán félsz?
[…]
Nesta kilépett az ajtón a napfényes gyakorlótérre.
– Miért félnék egy óriásdenevértől, aki képtelen uralkodni magán?




– Azt hiszem, hogy bennünket még nem mutattak be illendően egymásnak – dorombolta Nestára pillantva. – Én…
– Engem ez most nem érdekel – szakította félbe Nesta türelmetlen kézmozdulattal, és hozzám lépett. – Beszélnem kell veled – mondta. – Most azonnal.
Cassian az ujjába harapva próbálta elnyomni a nevetését a Helion arcára kiülő tanácstalanság miatt. Minden bizonnyal nem mindennap történt olyan, hogy valaki, mindegy, melyik nem képviselője, félresöpörte volna őt.
521. oldal