nemzet fogalom
Idézetek
Bármilyen fontos számunkra a nemzetünk, sose higgyük el senkinek, hogy ezt radikálisan szembe kell állítanunk az emberiséghez való odatartozással. Ha szemben van a kettő, az mindenképpen patológia. Ha harmóniában, az egészséges. Aki arra hangol, hogy ezek bennünk konfliktusban legyenek, az akar tőlünk valamit, csak még nem árulta el, mi az.
275. oldal Én és a többiek
– Tudja maga egyáltalában, hogy mi az a nemzet? – mondja John Wyse.
– Tudom – mondja Bloom.
– Na mi az? – mondja John Wyse.
– Egy nemzet? – mondja Bloom. – Egy nemzet ugyanazok az emberek, akik ugyanazon a helyen laknak.
– Istenemre – mondja röhögve Ned. – Ha ez így van, én is nemzet vagyok, mivel ugyanazon a helyen lakok kerek öt esztendeje.
319. oldal
Az antropológia szellemében tehát a nemzet következő meghatározását javaslom: elképzelt politikai közösség, melynek határait és szuverenitását egyaránt veleszületettnek képzelik el.
Elképzelt, mivel még a legkisebb nemzet tagjai sem ismerhetik meg a nemzet más tagjainak többségét, nem találkoznak velük, még csak nem is hallanak róluk, elméjükben mégis létezik annak képe, hogy egyazon közösséghez tartoznak. Renan erre az elképzelésre utal, amikor a maga bájosan kétszínű módján így fogalmaz: […] ["A nemzet lényege pedig az, hogy minden egyénnek legyen számos közös dolga, valamint az, hogy jól el is felejtsék a dolgokat."]
20. oldal, Bevezetés
Benedict Anderson: Elképzelt közösségek Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről
A nemzet nem az államok közössége. A nemzet nem a hagyományok közössége. A nemzet nem, vagy csak alig az eredetek közössége. Ülsz egyedül a Márvány-tenger partján, és arra kell rájönnöd, hogy az államok, a hagyományok és az eredetek fölött a ruhád, az étkezésed és a nyelved rendje adja a magyarságodat. Éppen ezeket veszítetted el, ezeket vagy elveszítendőben. A szerelmed már elment. Nem tudod, hová. Eredj utána. Hiszen te, te görög-örmény-török-zsidó ember, talán nem is vagy már magyar.
106. oldal
Megmondom, mi zavar.
Amikor egyesek úgy tesznek, mintha mindenkié, a nemzeté lenne ez vagy az a költő, a zsengéktől a kései töredékekig, a remekművek, az antológiadarabok és a nagy művek árnyékában meghúzódó, felfedezésre váró alkotások. Amikor úgy tesznek, mintha a költő, úgy, ahogy van, tokkal-vonóval, vagyis az élet és a mű a nemzet tulajdonát képezné. Mert – hacsak nem tévedek – ezt fejezi ki a 'költőink'. 'Labdarúgásunk' feljövőben van, hál' Istennek. 'Irodalmunk', hát az, kérem szépen, világszínvonalú.
'Nemzeti tulajdon'. Azt hiszem, ezerkilencszáznegyvennégyre jött divatba a nemzeti tulajdon. Hogy, mondjuk, van az embernek egy gépkocsija, ahogy Márainak akkor épp volt egy, és a nemzet szól, hogy hoci, kérem róla a gumikat. Vagy vegyünk egy zsidót… A zsidónak a könyveire se lesz már szüksége, átválogatjuk. Weöres Sándor ezt a munkát kapta a nemzettől. Menjen be a zsidólakásokba, és nézze át a könyveket. Mi az, ami a nemzetnek hasznára van, azt válogassa ki, majd küldjük a szállítókat, és nemzeti tulajdonú könyvtárban helyezzük el a köteteket. Úgyis a nemzettől galád módon eltulajdonított pénzből vette azokat a könyveket a zsidó, ideje, hogy méltó elhelyezést nyerjenek végre. Weöres nem csinálta. Valamiért nem smakkolt neki ez a munka. Hogy a nemzeti tulajdont gyarapítsa. Ilyen finnyás fiú volt a Weöres. Sebaj, ha ő nem is, elvégezte a munkát helyette más.
303. oldal
Zoltán Gábor: Szomszéd 89% Orgia előtt és után
A kormányon lévő pártok és különösen a Fórum vezetősége nagyon hajlamos rá, hogy a kormány fölött gyakorolt kritikát úgy utasítsa el, mintha az ellenzék vagy a sajtó Magyarország presztízsét ásná alá, magát a magyar nemzetet támadná. Az ilyen megnyilvánulások nem sok jót ígérnek a demokrácia jövőjére nézve. Az ilyen magatartás arra utal, hogy a kormánypárt vezérei hajlamosak összetéveszteni pártjukat és választóikat az országgal, a nemzettel.
154. oldal (Megszegett ígéret)
