Nemezis dan Impyrean személy

Bár lelkem nem volt, és szívem sem sok, de az a kevés szívem mind érte dobogott.

– Elképesztő vagy – súgta lágyan. – Nagyon önző vagyok, hogy most csak arra tudok gondolni, hogy magamnak akarlak?
Nem értettem a szavait.
– Akarsz engem… Hogyan..?
A szája különös mosolyra húzódott.
Aztán megcsókolt.

323. oldal

Szeretet? Nyugalom? Idegenül csengő szavak voltak számomra. Nem tudtam, mit jelenthetnek, de a hangzásuk nagyon csábító volt, tele ígérettel.

Ha megengedem magamnak, hogy szívem legyen, amely érzelmektől lobog, akkor kiteszem magam olyan erőknek és kiszámíthatatlan veszélyeknek, amelyek bármikor ellobbanthatják ezt a lángot.
Ha törődöm valakivel, az azt jelenti, hogy a szó legroszszabb értelmében válok tehetetlenné az elvesztésével szemben.

Különleges érzés volt megtapasztalni a sikerélményt, és hogy valaki szerint fontos vagyok. Örömmel töltött el, hogy valakinek szüksége van rám.

– Annyira szeretlek, hogy néha elviselni sem tudom. Egy csoda vagy, és nem is tudsz róla.

Ám a sors időnként nem a kedvünk szerinti választásokat hozza el számunkra, hanem olyanokat, amiket jobb híján el kell fogadnunk.

136. oldal

– Bármit feláldozok az új korszakért, amelyet meg akarok nyitni, Nemezis – nézett mélyen a szemembe. – Kívéve ezt az egyet. Téged nem adlak. Téged sosem.

476. oldal

Nevetni, érezni csodálatos!

Ez! Ez maga az élet! Ilyen érzés élni; ilyen érzés embernek lenni. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége.

326. oldal