Németh Kolos személy

– Én megyek a sátramba – húzta le a forralt borát Kolos.
– Most? még tizenegy óra sincs, ember – hőkölt hátra Boldi.
– Szakad az eső. Nem fogok itt ülni reggelig, arra várva, hogy elálljon. Leléptem – köszönt el, és valahol a szívem mélyén igazat adtam neki. […]
– Én is megyek. A sátramban van Neocitran, szerzek hozzá forró vizet – búcsúzkodott Hipó.
– De bénák vagytok! – röhögte ki őket Abdul. – Bezzeg, amikor Atesszel áztunk meg…
– Mit csinált Atesz? Elállította az esőt? – dünnyögtem unottan.

– Oké – adtam meg magam – Kolos, ha szükséged van a mobilnetemre, szívesen odaadom a telefonomat, használd nyugodtan – néztem rá komolyan.
– Ó. Kösz – enyhült meg az arca és meg überjó fej voltam, és igenis elöntött a büszkeség. Tartott vagy tíz másodpercig. – De miért kéne a mobilneted, amikor az egész fesztiválon ingyenes wifi van? – kérdezte visszatartott röhögéssel, aztán hagyta a fenébe a kapcsolatok keresését, és egyszerűen rányomott a Bábel wifijére.
– Ohóóó. Epic fail – reagált elsőként Szasza, én meg összeszorított fogaim közt véve a levegőt, megpróbáltam lenyelni a békát.
– Ha tudtad, hogy wifi, miért adtad elő a drámát a mobilnetedről, hogy délután óta nem működik? – kérdeztem felháborodva.
– Miért ne próbálgathatnám az előfizetett szolgáltatásomat annyiszor, amennyiszer akarom? – oltott le totálisan.
– Nem úgy értettem. Csak… – próbálkoztam, aztán beidegesedtem és felpattantam – Napsi, akkor megyünk?
– Hova? – nézett fel Napsi értetlenül.
– Tudod, megbeszéltük – meresztettem a szemem, hátha veszi az adást. Nem vette.
– Mit beszéltünk meg?
– Hogy elmegyünk megnézni az izét – topogtam kínosan.
– Zsófi nem értem. Mit beszéltünk meg?
– Arghhh! – temette a tenyerembe az arcom.
Kolos beleharapott a pizzába, és egykedvűen odaszólt Napsinak.
– Mivel beégett, le akar lépni, amihez kellett volna egy indok, miszerint programotok van, de te nem vetted a jeleit, ezért most duplán beégett, lángvörös a feje, és nem tudja, hogy mászhat ki ebből.
Szasza, Abdul és Hipó szakadtak a röhögéstől, Boldi pedig egy „jé, tényleg vörös a feje!” felkiáltással tette még emlékezetesebbé a jelenetet.

– Azt hiszem valaki szerelmes – vigyorgott Petra.
– Ja, ti! Undorítóan boldogok vagytok. Megyek is, nem zavarok – szóltam feltápászkodva.
– Ostoba! – szólt rám Kolos. – Rólad beszél.
– Mi? Én? Mondom, hogy nem szeretlek már. Az tegnap volt. És egyébként is, csak érzelmi kitörésem volt, ami elmúlt.
– Nem magamról beszélek.
– Jó, mert amúgy nem vagy annyira szeretetre méltó ember – korrigáltam.

– Hajaj! Nehéz dolgok ezek. Vajon Kolos érez valamit? – dörzsöltem meg az arcom gondterhelten.
– Hajaj! Egyáltalán olasz volt az a srác? – sóhajtotta Napsi, mire ránéztem, és mindkettőnkből kitört a röhögés.