Németh Kolos személy
Idézetek
162-163. oldal
Boldi, akárhol is volt az elmúlt percekben, visszajött hozzánk, és megállt Kolos mellett.
– HALLOD! ISZUNK VALAMIT? – üvöltötte.
Kolos rezzenéstelen arccal nézte, majd kérdőn felénk fordult.
– Ez miért üvölt?
– Félig megsüketült – legyintettem. Kolos nem is akart többet tudni, neki ennyi infó bőven elég volt Boldiról és az állapotáról.
– Jó, igyunk valamit – válaszolta.
Boldi hunyorogva leolvasta a szájáról, aztán vidáman a vállára csapott.
– AKKOR HÍVJ MEG – ordította, mi meg valamennyien felröhögtünk. Kétségtelen, Boldi egy állat.
– Miért nem kérdezted meg, hogy hozok-e neked kávét?
– Miért nem ajánlottad fel? – tettem csípőre a kezem.
– Miért tettem volna?
– Mert utaltam rá.
– És?
– És úgy illik.
– Bunkó vagyok, semmi közöm az illemhez… – legyintett.
– Ó, de cinikus valaki… – dünnyögtem. – Jó. Kolos, hoznál nekem egy kávét? – kérdeztem, mire felnézett rám, és felháborítóan pimasz arckifejezéssel így szólt:
– Bocs, de most olvasok.
90. oldal
396-398. oldal
– Aha. Jó. Persze. Tudod mit? Egyél sünt – fejezte be a „beszélgetést” Kolos, és kinyomva a telefonját, egyszerűen félrehajította a pokrócon.
[…]
Mégis ki mond olyat valakinek, hogy „egyen sünt"?
151. oldal