Németh Kolos személy

1. Teljesen odavagyok Szaszáért.
2. A jelek szerint vonzódik az őrültekhez, mert ő is hasonlóképpen érez velem kapcsolatban.
3. Semmi sem történt közte és Eulália között, a csók, amit láttam, volt az utolsó momentuma a kapcsolatuknak, merthogy utána reggelig engem keresett.
4. Sikerült elmagyaráznom neki, hogy nem is éreztem semmi Kolos iránt, egyszerűen csak imponált, hogy VIP-jegyes. Ez felszínes és szörnyen gyerekes volt tőlem, de mentségemre legyen mondva, hogy Szasza meg féltékenységből lógott Opáliával.
5. Összességében arra jutottam, hogy fogalmam sincs, mikor szerettem belé, valószínűleg évekkel ezelőtt, de mégis Kolos világított rá arra, hogy mit érzek valójában, így sokkal lógok neki.
6. Szasza sem tudott konkrét infót arról, hogy mikor kezdett nem barátként nézni rám, de azt mondta, Kolos felbukkanása ébresztette rá ténylegesen, így ő is sokkal lóg neki.
7. Mindketten egyetértettünk abban, hogy utáljuk Abdult, amiért a jelek szerint ő mindkettőnknél okosabb.
8. Amíg a mellkasán pihentettem a fejem, folyamatosan a hajamat birizgálta, ami egyébként tetszik neki, mert szerinte különleges és fura, ami passzol hozzám, és csak azért mondta, hogy utálja, mert azt akarta, hogy szomorú legyek.
9. Beismertem, hogy tényleg rosszul esett, hogy nem tetszik neki a hajam.
10. Elmondtam neki, hogy sokat jelentett az ál-házasságkötésünkkor elcsattant ál-csók.
11. Elmondta, hogy szándékosan adta, mert MEG AKART CSÓKOLNI. (:
12. Megegyeztünk, hogy maradhatok az utolsó éjszakára a sátrában.
13. Egyikünk sem tudja, hogy rakjuk ki a punkot, akit, ugyebár, én fogadtam be.
14. Mindketten egyetértettünk abban, hogy végül is egyáltalán nem fura az, ami köztünk történik.
15. Ennek mindketten ugyanannyira örültünk.
16. Közöltem Szaszával, hogy nem szakíthat velem, mert én szoktam kidobni a helyette a barátnőit, és nyilván magamat nem fogom, úgyhogy jól gondolja meg a dolgokat.
17. Erre azt mondta, hogy eszében sincs szakítani velem, de amúgy megkérne rá mást.
18. Ekkor ütöttem meg először úgy, mint a fiút, akivel együtt járok. De biztosan nem utoljára.
19. Bevallottam, hogy a napokban gyakran néztem reggel, ébredés után, amikor még aludt.
20. Ő pedig bevallotta, hogy nem álmában ölelt át és fogta meg a kezem, hanem akkor még ébren volt.
+1 Megegyeztünk, hogy nem válunk el. (:

– Mi van Zsófival? – kérdezte Abdul Napsitól, aki ismét felült és megvonta a vállát.
– Szerelmes.
– Azt tudom – biccentett Abdul.
– De nem Anthony Kiedisbe.
– Tudom – ismételte meg Abdul.
– És nem is Kolosba – folytatta Napsi a sorolást (…).
– Tudom – vágta rá unottan Abdul.
– Hanem Szaszába – fejezte be Napsi szerelmi életem nyilvános kitárgyalását.
– Azt is tudom – bólogatott Abdul.
(…)
– Persze, de ez régi sztori. Ne mondjátok, hogy nem tudtátok. Oké, hogy elképesztően jól nézek ki, de hogy még a legokosabb is vagyok köztetek? Na ez aztán pofátlanság tőlem – bólogatott elismerően Abdul, saját magát fényezve.

– Azt hiszem, valaki szerelmes – vigyorgott Petra.
– Ja, ti! Undorítóan boldogok vagytok. Megyek is, nem zavarok – szóltam feltápászkodva.
– Ostoba! – szólt rám Kolos. – Rólad beszél.
– Mi? Én? Mondom, hogy nem szeretlek már. Az tegnap volt. És egyébként is érzelmi kitörésem volt, ami elmúlt.
– Nem magamról beszélek.
– Jó, mert amúgy nem vagy annyira szeretetre méltó ember – korrigáltam.
(…)
– Úgy értjük, szerelmes vagy. Szaszába… – szólt utánam Petra (…).
– Ohóóó – tettem fel a kezem védekezően. – Ohóóóóóó. Hóóóó. Ohó-hóóó – kezdtem a lesajnáló „ti nem vagytok normálisak” ohózásomat.
– Hamarosan abbahagyja a nyerítést – súgta Kolos a barátnőjének – Pár perc.
– Hőőő – folytattam.
– Mondom. Még egy kicsi – nyomta meg az óráját Kolos, aminek a sötétben világítani kezdett a számlapja.
– Hohóóó-hőőő – fejeztem be.
– Ennyi? – kérdezte Petre.
– Aha – biccentett Kolos.

– Hallod – nézett a szemembe. – Ez most komoly?
– Mármint mi?
– Ez a Kolos dolog. Frankón beleestél?
– Nem tudom. Lehet – sóhajtottam mélyen. – Miért?
– Semmi. Csak fura. Napsi szokott minden szembejövőbe beleszerelmesedni. Rád ez nem jellemző.
– Kolos nemcsak szembe jött…
– Hanem szemben is lakik – vágott közbe Szasza, utalva a sátrukra.
– Hülye. Nem úgy értettem – nevettem fojtottan, nehogy a fogászról álmodó Hipót vagy a kómában horkoló Abdult felverjem. – Nem tudom – váltottam vissza komolyra. – Tényleg nagyon szimpi.
– Aham.
– De úgyis mindegy, totál nem érdeklem.
– Miért ne érdekelnéd?
– Mert én nem az a fajta lány vagyok, aki az ilyen fiúknak tetszene… – mosolyogtam szomorúan.
– Ez hülyeség.
– Ugyan. Láttam a volt barátnőjét.
– És?
– És az pont elég volt – magyaráztam álmosakat pislogva.
– Ne legyél hülye. Kolos összetehetné a kezét, amiért egyáltalán gondolsz rá.
– Ezt miért mondod?
– Mert így van – fordult vissza hanyatt, és lehunyta a szemét, jelezve, hogy aludni készül.