Neményi Arnold személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

vgabi >!

     – Neményi! – fordult hozzá az ofő. Arnold kedvetlenül megfordult. – Négy percet késtél.
     – Elnézést, lerobbant a busz – vonta meg a vállát.
     – Tudom, hogy az édesapád hozott iskolába, autóval – tette csípőre a kezét az ofő.
     – Valóban, de előttünk lerobbant egy busz.

35. oldal, Szeptember 2., kedd (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Haller Endre · Neményi Arnold
Sanna_>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    […] fájdalmas sóhajjal újra rohanni kezdtem.
    A vizes gumitalp csúszott a betonon, a beázott cipőm slattyogó hangot adott, egyébként meg bőrig áztam mindenem tiszta víz volt. A hajam vizesen tapadt a homlokomra, az ujjaim ragadtak az esőtől, a dzsekim meg a hátamra ragadt. Úgy érkeztem meg Zsoltiék házához, mint egy félőrült. Vagy inkább teljes. Benyomtam a kaput (ilyenkor sosem zárják, mivel péntek este úgyis átjáróház van), és egyenesen a garázshoz futottam. Ahogy beléptem az ajtón, mindenki ledöbbent. Én is, mert nem számítottam rá, hogy ott találok valakit, és a többiek is, mert ők meg nem számítottak rám. Cortez felpattant a fotelból, és azonnal hozzám lépett, arcán egyszerre váltakozott az idegesség, aggodalom és a „megölöm Neményit” kifejezés. Megállt előttem, és fürkészve nézett rám, én meg még mindig könnyeztem.
     – Sajnálom – tártam szét a karom – Ne haragudj.
    Cortez elmosolyodott, aztán ügyet sem vetve arra, hogy csurom víz vagyok, szorosan magához ölelt.
     – Jól vagy? – suttogta a fülembe úgy, hogy senki ne hallja.
     – Most már igen – fúrtam bele az arcom a vállába, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást.
     – Történt valami? – kérdezte fojtott hangon, ami nála az „überideges” kategóriába tartozott.
     – Megbántott. Ennyi – motyogtam.
     – Azt túléled – simította meg a vizes hajam, aztán hozzátette, hogy „és azt Neményi is”.
    Annyira szorosan öleltem Cortezt, hogy szinte megfojtottam magam, de csak így tudtam erőt gyűjteni ahhoz, hogy a többiekre nézzek. Amikor elengedtük egymást, két kézzel letöröltem az arcom, és körbenéztem. Virág, Ricsi, Kinga, Zsolti, Jacques, Macu, Dave, Gábor, Karcsi, Kata és a két rocker mind a garázsban voltak.
     – Nektek nem volt programotok mára? – kérdeztem csodálkozva.
     – Á, kamu volt – legyintett Ricsi, akinek egy kifújható papírduda lógott a szájában.
     – Hogyhogy?
     – Meglepetésbulid lett volna – mondta Virág szomorúan.
     – De holnap lesz a szülinapom – töröltem meg megint a szemem, mert újra könnyezni kezdtem.
     – Ja, azért akartunk ma meglepetésbulit. Mert arra nem számítasz. Számítottál volna – magyarázta Zsolti.
     – Szerveztetek nekem bulit? – sírtam el magam egy percen belül sokadszorra.
     – Tulajdonképpen én szerveztem – kezdte Dave. – Egy halom ember meg volt hívva, két hete titokban készülünk rá, csak ugye ma délután megjelent Neményi, és ugrott az egész. Úgyhogy lemondtuk az embereket, meg a kaját is. A tortát nem tudtuk, azt Zsák tegnapra megcsinálta, úgyhogy az itt van. De Andris és Robi már beleettek.
     – Miért nem szóltatok? Akkor nem mentem volna el – csóváltam a fejem, őrült lelkiismeret-furdalástól gyötrődve.
     – Meglepetésbuli. Tudod. Meglepetés – magyarázta Cortez.
     – Annyira sajnálom – néztem végig rajtuk könnyes szemmel. – És köszönöm, hogy ilyen rendesek vagytok. – törölgettem az arcom.

374-376. oldal, Április 8., péntek (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
mazsolafa>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Neményi, te rosszabb vagy, mint a bumeráng. Nem lehet elég messze dobni, visszajössz – mondta Ricsi idegesen.

32. oldal, Április 9., hétfő, 8/2. (Ciceró, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Neményi Arnold · Pósa Richárd (Ricsi)
2 hozzászólás
Aranymag>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Na jó. Úgy érzem, kezdek meghülyülni. Az olvasókörben képes vagyok Dickensről folyamatosan, huszonnégy percig beszélni (Kardos az egekig dicsért az egész csoport előtt), közben pedig gyomorgörcsöt kapok, ha Cortez feláll mögöttem a padjából. Belelkesedek egy rajztól, amikor életemben nem olvastam sem képregényt, sem mangát, miközben cikket és ajánlót írok az iskolaújságba! Az osztály (sőt az egész iskola) legértelmesebb és legokosabb fiúja a barátom (Arnold), akivel bármikor tudok beszélni olyanról, ami mást nem érdekel, de közben a legjobb barátnőm Virág, akivel képesek vagyunk bármikor hosszasan elemezni msn-en, hogy mi történt tíz perccel azelőtt. Remélem, nem leszek skizofrén.

122. oldal, Szeptember 22., hétfő (Ciceró, 2010)

1 hozzászólás
Lolle>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Mi van a hősünkkel? – kérdezte Arnold, amikor beálltunk a büfé előtti sorba, és azonnal tudtam, hogy kire gondol. Ilyen maró gúnnyal csak Cortezről beszél.
     – Hát, elég rosszul néz ki, de gyógyul. Elvittem a házit, meg talán holnap is beugrom…
     – Reni, kihasznál…
     – Önként vállaltam.
     – Naiv vagy.
     – Valakinek naivnak is kell lennie – vontam meg a vállam, mire Arnold mosolyogva csóválta a fejét.
     – A végén sírni fogsz.
     – Majd abbahagyom – tártam szét a karom.
    Tény, hogy Arnold nem bírja Cortezt, meg baromira nem lelkesedik azért, hogy ennyire odavagyok érte, mert szerinte „nem érdemli meg”, viszont az is tény, hogy ha eljön a sírás ideje, ott lesz mellettem, és nem fogja a fejemhez vágni, hogy megmondta. Nem az a típus.

205. oldal, Március 23., hétfő (Ciceró, 2010)

ayachii>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    […] én Cortezzel ültem a kanapén, és Katával beszélgettem. Ő volt ma a sokadik, akinek elregéltem, mennyire eszméletlenül jó szakot találtunk nekem.
     – Na, és Cortez, nem félsz őt a bölcsészkarra engedni? – kérdezte Zsolti, miközben lehuppant mellénk. Illetve inkább közénk, úgy, hogy félig rám ült. Kábé nyolcvan kiló izom nehezedett a bal combomra. Vááá. Ez fájt.
     – Kéne? – kérdezett vissza Cortez furán.
     – Képzelj el egy előadót – mutatott maga elé Zsolti a két karjával, mi pedig vizuálisan magunk elé képzeltük. – Ott ül Reni a könyveivel középen, és úgy száznegyven Neményi veszi körbe. Muhahaha – röhögött Zsolti jóízűen a saját poénján. Kínosan mosolyogva ingattam a fejem, közben meg Cortez reakcióját lestem, aki szórakozottnak tűnt.
     – Engem csak az érdekel, hogy az igazi elég messze legyen – felelte, mire Zsolti megértően bólintott, Kata elmosolyodott, én pedig megszorítottam Cortez kezét, miközben rákulcsoltam az ujjaim az övére.

260-261. oldal, Október 14., péntek (Ciceró, 2012)

9 hozzászólás
vgabi >!

– Tessék, Arnold.
     – Az lenne a kérdésem, hogy milyen biztosíték van arra, hogy az általam leírt adatok harmadik fél felé nem kerülnek ki.
     – Biztosíthatlak róla, Arnold – válaszolta kissé unottan az ofő.
    […]
     – Szóval biztosít arról, hogy bizalmasan kezeli az adataimat?
     – Igen, biztosítalak. Írásban szeretnéd?
     – Megköszönném – bólintott Arnold.

36. oldal, Szeptember 2., kedd (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Haller Endre · Neményi Arnold
Lolle>!

– Látom, Neményi jól szórakozik – röhögte el magát. Arnold unottan lapozott egyet a könyvében, és fel sem nézve reagált:
     – Úgy hívják, olvasás. Próbáld ki, nem olyan nehéz.

117. oldal, Február 13., péntek (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Zsolt · Neményi Arnold · olvasás
Tamlilla>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Tudod, hogy szeretlek? – kérdeztem mosolyogva.
     – Tudom – mondta lazán. Azt hiszem, erre nem ezt szokták válaszolni. – De azért a biztonság kedvéért a Sorbonne környéke kilőve.
     – Nem hiszem, hogy sűrűn találkoznék Arnolddal szeptembertől…
     – Félek, hogy ezt nem te irányítod majd – vágta rá kapásból. – A barátnője hogy van? – érdeklődött.
     – Nem működött a dolog, januárban szétmentek – meséltem el a frissen szerzett információimat.
     – Ez most nagyon meglepett – felelte unottan, mire felnevettem. – Jó, figyelj – állt meg, én pedig szembefordultam vele, és kérdőn vártam, hogy mit fog mondani. – Örülök, ha örülsz. Ha téged boldoggá tesz, hogy újra jóban vagy a szociopata Neményivel, akkor oké. De közlöm, hogy egy dobása van. Csak egyszer bánt meg téged, és a Sorbonne előtt rúgom fel. – Hűűű. Fenyegetős-megvédős-burkolt szerelmi vallomás. Az egyik kedvencem.
     – Értem – mosolyogtam kalapáló szívvel. Akkor ezt megbeszéltük. ☺

47. oldal, Április 10., kedd, 8/2. (Ciceró, 2013)

Cheril>!

Van hármunkban egy közös dolog, olyan, ami a többi osztálytársunkat soha nem érintette, csak Virágot, Arnoldot és engem. Mégpedig az, hogy eddig soha nem voltak barátaink. Igazi barátaink.

294. oldal, December. 8., hétfő (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Bencze Virág (Emó) · Neményi Arnold · Rentai Renáta