!

Nemecsek Ernő személy

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Mattyasovszky Jenő: Hód bemutatkozik
Zsolt Ágnes: A piros bicikli
Molnár Ferenc – Török Sándor: A Pál-utcai fiúk
!

Boka János (Wunderlich József) és Nemecsek Ernő (Vecsei H. Miklós), a Vígszínház 2016–2017-es Pál utcai fiúk előadásán

!

Nemecsek Ernő (Anthony Kemp) A Pál utcai fiúk (1969) c. filmben

!

Vézna testalkatú, szőke, kis növésű fiú. Alázatos, udvarias, érzékeny. Hektor (a tót kutyája) mellett ő az egyedüli közlegény a Pál utcai fiúknál.
A saját társai egy gittegyleti közgyűlésen igaztalanul gyávának és árulónak tartják, nevét pedig megszégyenítésül csupa kisbetűvel írják le a közgyűlési jegyzőkönyvbe. A grundért vívott „csatát” Nemecsek Ernő – a legkisebb és leggyengébb a fiúk közt – dönti el. Nemecsek a hazájáért felelősséget vállaló kisember önfeláldozó, hősies bátorságának a jelképe, akit társai nem értettek meg, félreszorítottak és megszégyenítettek, a történet végén a grund hőseként hal meg.

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_P%C3%A1l_utcai_fi%C3%BAk


Idézetek

>!
Sziszandria P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert az én loptam el. Itt van, ni! Nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy közöttünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: „Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!” Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit akarnak,verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak.

Kapcsolódó szócikkek: Nemecsek Ernő
>!
Sziszandria P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) Keserűen mosolygott, és simogatta a vizes kabátját. De akkor elébe állt Geréb, széthúzva vigyorogva a száját, és kevélyes fejbólintással ezt kérdezte tőle:
– Jó volt?
Nemecsek ráemelte nagy kék szemét és felelt:
– Jó volt – mondta csöndesen és hozzátette: – Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, minthogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy vízbe nyomtatok. A múltkor magamtól pottyantam a vízbe, akkor is láttalak a szigeten az idegenek közt. De engem meghívhattok magatok közé, hízeleghettek nekem, adhattok ajándékot, amennyit csak akartok, semmi közöm hozzátok. (…) Engem meg is verhettek, ha úgy tetszik. Hiszen ha akartam volna, nem kellett volna a vízbe mennem. De én nem csaptam fel közétek. Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki, aki ott áll, ni… ott….
Kinyújtotta a karját, és Gerébre mutatott, akinek most a torkán akadt a nevetés.

Kapcsolódó szócikkek: Füvészkert · Geréb Dezső · Nemecsek Ernő
>!
Sziszandria P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Boka közelebb lépett az ágyhoz.
– Itt vagyok.
– Itt is maradsz?
– Itt.
– Egészen addig, amíg meghalok?

Kapcsolódó szócikkek: Boka János · Nemecsek Ernő
>!
Sziszandria P

– Fúj a szél kisfiam.
A kapitány pedig szomorú mosolygással, alig hallhatóan, szinte súgva mondta:
– A grund felől fúj. Az édes grund felől fúj…..

Kapcsolódó szócikkek: Nemecsek Ernő
>!
Sziszandria P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) De akkor már Nemecsek is sírt, nagyon szomorúan, nagyon keservesen, az ő közlegény-szívének minden mélységes fájdalmával, és ebben a lázas sírásban egyre csak ezt motyogta:
– Kisbetűvel írták a nevemet…. kisbetűvel írták az én szegény, tisztességes kis nevemet….

Kapcsolódó szócikkek: Nemecsek Ernő
>!
Nocharity

– Ki jött be utoljára?
Nagy csönd lett. Senki se jött be utoljára. Egy pillanatig hallgatott mindenki. És ekkor Nemecseknek földerült az arca. Megszólalt:
– A kapitány úr jött be utoljára.
– Én? – mondta Boka.
– Igen.
Kissé gondolkozott.
– Igazad van – mondta aztán komolyan. – Elfelejtettem bereteszelni az ajtót. Ezért írja fel a nevemet a fekete könyvbe, főhadnagy úr.

24. oldal, II. fejezet (Móra, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: arc · Boka János · csend · könyv · Nemecsek Ernő · név
Hirdetés
>!
luszika

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A nagy csöndbe belekiáltott Nemecsek:
– Elmehetek?
Senki se felelt. Még egyszer megkérdezte:
– Hát nem vertek agyon? elmehetek?
És miután most se felelt neki senki, nyugodtan, szépen, lassan elindult a híd felé. Egy kéz se mozdult, egyetlen fiú se moccant meg a helyéről. Most mindenki érezte, hogy ez a csöpp szőke gyerek valóságos kis hős, igazi férfi, aki megérdemelné, hogy felnőtt ember legyen… A hídnál álló két őr, aki az egész esetet végignézte, csak bámult rá, de hozzányúlni egyik se mert. Mikor Nemecsek a hídra lépett, fölcsattant Áts Feri mély, dörgő hangja:
– Tisztelegj!
És a két őr haptákba vágta magát, s a magasba emelte ezüstös végű lándzsáját. És mind a fiúk összecsapták a bokájukat, és valamennyien a magasba emelték a lándzsáikat.Senki se szólt, mikor az ezüsthegyű lándzsák megvillantak a holdfényben. Csak a Nemecsek léptei dobogtak a hídon, amint távolodott. Aztán se hallatszott, csak valami cuppogás, mint mikor valaki vízzel teli cipőben jár… Nemecsek elment.

97-98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Áts Feri · Füvészkert · Nemecsek Ernő
>!
Francesco

Nemecsek, megfürdött vagy háromszor, egyszer véletlenül, egyszer becsületből, egyszer meg kényszerűségből.

Kapcsolódó szócikkek: Nemecsek Ernő
>!
ruszky

Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, minthogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Füvészkert · Nemecsek Ernő