!

nélkülözés fogalom

P. G. Wodehouse: Folytassa, Jeeves!
Lev Tolsztoj: Feltámadás
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Mészáros József (szerk.): Gondolatok a könyvről
Gállos Orsolya (szerk.): Orosz kényszermunkán
Ivan Alekszandrovics Goncsarov: A Pallasz fregatt
Alessandro Baricco: Emmaus
Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
Győrffy Ákos: A hegyi füzet
Emily Murdoch: Ha megtalálsz
Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben

Idézetek

>!
tmezo P

– (…) Mindenben képesek vagyunk megtalálni a szépet. A nélkülözésben is. Ilyen az ember. A legjobbat hozza ki abból, amije van.

Kapcsolódó szócikkek: Melissa Benskin · nélkülözés
>!
Nazanszkij

– (…) a fiataloknak szörnyű (…) a magánzárka – jegyezte meg Kornyilova fejcsóválva, s (…) rágyújtott.
– Azt hiszem, mindenkinek, nem? – kérdezte Nyehljudov.
– Nem, nem mindenkinek – felelte Kornyilova. – Az igazi forradalmároknak, azt mondják, pihenés, megnyugvás. Az illegalitásban dolgozó ember örökös aggodalomban, nélkülözésben él, retteg magáért, társaiért, az ügyért, a végén elfogják és mindennek vége, leveszik válláról a felelősséget: ülj nyugton és pihenj. Azt mondják, némelyek valósággal megörülnek, amikor elfogják őket. De a fiataloknak, az ártatlanoknak… és eleinte mindig az ártatlanokat fogják el, (…) azoknak bizony szörnyű ez az első megrázkódtatás. Szabadságvesztés, durva bánásmód, rossz táplálkozás, rossz levegő, általában mindenféle nélkülözés: mindez semmi. Még ha háromszor annyi lenne is a nélkülözés, azt is könnyű volna elviselni, ha nem volna a szörnyű lelki megrázkódtatás, amikor az ember először börtönbe kerül.

311-312. oldal, Második rész, 26, (Európa - Kárpátontúli Területi, 1961)

Kapcsolódó szócikkek: felelősség · nélkülözés
>!
ppeva P

A haladás már sok győzelmet aratott. Olvassák el egy ötven évvel ezelőtt tett világ körüli utazás leírását! Mi volt alapjában véve? Kínszenvedés! az utazó nélkülözések, szűkölködések egész során ment keresztül, sózott hússal táplálkozott, olyan vizet ivott, hogy be kellett hozzá fogni az orrát. Harcolt a vad törzsekkel. És most? Alig jelenik meg valamelyik kikötőben, a hinduknál, vagy kínaiaknál, vagy vad népeknél – körülveszik a csónakok, mint ahogy bennünket itt körülvettek. A mosást vállaló kínai vagy hindu elviszi az ember finom fehérneműjét, kimossa, kikeményíti, akár Peterburgban. Megjelenik a szabó hosszú copffal, rövid kabátkában és buggyos nadrágban – szövet- és posztómintákat mutat, mértéket vesz, és európai ruhát varr. Vagy ha kiszállunk a partra, a lakosok nem futnak széjjel, hanem seregestül jönnek elénk, nem azért, hogy verekedjenek, hanem azért, hogy kocsit, gyaloghintót kínáljanak, és elvezessenek a vendégfogadóba. Ott pedig ugyanolyan puha bifszteket, ugyanolyan xerest és ugyanolyan tiszta ágyat találunk, mint Európában.

400. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nélkülözés
>!
Victoria_Iron_Fox

Néhány legenda szerint az ókori Görögországban félelmetes harcosnőikről is szól. Olyan asszonyokról beszélnek, akiket kislánykoruktól fogva a harc művészetére és fegyverforgatásra oktattak, és hozzászoktattak a nélkülözéshez. A férfiaktól elkülönülten éltek, és saját seregükkel vonultak háborúba. Mesélik,hogy nem ritkán legyőzték a férfiakat csatában. Az amazonok a görög irodalomban is előfordulnak,például Homérosz Iliászában, amely i.e. 730 körül keletkezett.
A görögöktől származik maga az „amazon” elnevezés is. Általában „melletlen”-nek szokás fordítani. Állítólag azért hívták őket így, mert a jobb mellüket eltávolították, hogy könnyebben megfeszíthethessék az íjat. Bár a kor legnagyobb görög orvosai közül néhányan, például Hippokratész és Galénosz, egyetértettek abban,hogy egy ilyen operáció valóban megkönnyítette volna a fegyver használatát, mégis kétséges, hogy valóban végeztek-e efféle beavatkozást. Nyelvészeti téren is akadnak kérdőjelek ezzel kapcsolatban- nem teljesen egyértelmű,hogy az első „a” betű az „amazon” szóban valóban fosztóképző-e. Az is fölmerült,hogy netán épp az ellenkezőjét jelenti: vagyis amazonnak a kivételesen nagy mellű nőket hívták volna. Olyan képre, amulettre vagy szoborra sem bukkantak eddig,amely a jobb mellétől megfosztott nőt ábrázolna.

Kapcsolódó szócikkek: fegyver · nélkülözés
>!
Chöpp

(…) semmi sincs, ami annyira közel tudná vinni az embert az igazsághoz, mint a nélkülözés.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság · nélkülözés
>!
Kek P

A szegénység nem nélkülözés, hanem annak a belátása, hogy végső soron csak egyvalami kell.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nélkülözés · szegénység
Hirdetés
>!
Ninácska P

Nehezen elmondható életutak kelnek életre a Pécsváradi Füzetek 3. lapjain: 65 év elteltével végre sikerült közzétenni azokat a dokumentumokat, amelyek Pécsvárad és a környező falvak németségének útját mutatják be a második világháború végén, 1944–1948 sorsfordító évei alatt. Ennek szenteli legújabb kötetét a sorozat, amelynek szándéka az itt élő népek, népcsoportok életének bemutatása. Jelen kiadványunk egyedülálló személyes vallomásokat tartalmaz Pécsvárad és a környék, így Zengővárkony, Mecseknádasd, Óbánya, Nagypall, Erdősmecske, Szellő német asszonyainak, lányainak „malenkij robotra” való elhurcolásáról, emberi helytállásukról, hazatérésükről. Vallanak ők maguk, visszaemlékeznek gyermekeik, unokáik. Az anyagot számtalan eredeti fotó illusztrálja. Két nagyszerű munka adta az alapot e kötet megszületéséhez: W. Müller Judit: Több mint élettörténetek – sorsok című dokumentumgyűjteményében, amely egy nagysikerű kiállítás katalógusa, a Pécsváradon, Mecseknádasdon, Erdősmecskén, Szellőn született német/sváb fiatalok vallanak életük legsúlyosabb megpróbáltatásáról – az oroszországi kényszermunkáról. Friesz Péter tanulmánya, a fiatal tanár diplomamunkája a történettudomány eszközeivel kutatja fel a levéltárak anyagát, és ad képet Pécsváradról a második világháború végnapjaiban. Interjúkat is közzétesz orosz kényszermunkára deportált nagyszüleiről és másokról. A történelmi események bemutatása után megszólalnak maguk az elhurcoltak, vagy éppen gyermekük emlékezik vissza az édesanya kálváriájára. Az unokák már a szaktudományok eszközeivel összegezik a történteket. S ami velük történt, a nagy történelem része. 1944 karácsonyától kelet felé indultak el a vonatszerelvények: a marhavagonokban magyarországi fiatalokat, elsősorban nőket hurcoltak egy kis munkára: „malenkij robotra”, a Szovjetunióba. Legelőször az ország keleti felében kezdődtek a deportálások: Debrecen vidékéről a magyar fiatalokat vittek keletre. Pécsváradon és a környező falvakban célzottan a háromszáz éve itt élő német kisebbség, a svábság leányait fiatal asszonyait gyűjtötték össze – a kollektív bűnösség jegyében. A nagypolitika bűneiért persze ismét az ártatlanok szenvedtek, hiszen e 17-20 éves fiatal nőknek semmi köze nem volt a hitleri birodalom rémtetteihez. Sokkal inkább szenvedtek azoktól, hiszen családjuk férfitagjait elragadta tőlük a háború. Jaj a legyőzötteknek – Vae victis! – tartja a latin közmondás kétezer éve. A háborúban lerombolt Szovjetunió jóvátételi munkára fogta a legyőzöttek odahurcolt fiataljait. Nem lévén tagja a hadifoglyok helyzetét szabályozó genfi egyezménynek, a saját hadifoglyai iránt sem tanúsított érdeklődést. Az odahurcolt kényszermunkások egyedül, mint munkaerő voltak fontosak a számára. A Pécsváradról és környékéről elhurcoltakra elképzelhetetlen fizikai és lelki szenvedések, nélkülözések, megpróbáltatások vártak. Ezekről ad tanúságot ez a kis könyv. És arról, milyen tartást és lelki erőt vittek magukkal szülőföldjükről ezek a fiatal sváblányok, asszonyok. Valamennyien mélyen vallásosak voltak, és a hitük megőrizte őket. Fennmaradtak a fogságban az itteni német vagy magyar nyelven írott imádságaik, énekeik, amelyekben Istennek ajánlották szenvedésüket és tőle kértek megváltást. Noha állati sorban tartották, dolgoztatták őket, megőrizték emberi méltóságukat. Nagyfokú tudatosságról tesznek tanúbizonyságot azzal, hogy többen írnak naplót, feljegyzéseket, vagy már idehaza írják le kálváriájukat a gyermekeik, az unokáik számára. Hisznek az írott szó erejében. Zsenge koruk ellenére is tudatában voltak, hogy rettenetes élményeiket le kell írni, meg kell örökíteni az utókor számára. Még akkor is, ha ezek a tanúságtételek sokáig csak szűk családi körben voltak elmondhatók, és a közzétételre, az elmondásra csak 1990 után gondoltak a túlélők. Nyomot akartak hagyni szenvedésük idejéről. Ezért készíttetnek odakint fényképeket, sokszor élelemért cserébe. És nem él a szívükben bosszúállás. Hálával emlékeznek meg az orosz emberről, aki ételt adott nekik, aki segített rajtuk. Tanúságtétel ez a könyv, amelyben el kellett mondani, amiről 40 éven át csak hallgatni lehetett, s ami egy rettenetes háborúról, annak súlyos következményeiről elmondható a történettudomány és a személyes vallomások eszközével. A történtekkel való szembenézés talán hozzásegíthet ahhoz, hogy saját korunkat is jobban megérthessük.

Gállos Orsolya (szerk.): Orosz kényszermunkán Pécsvárad és a környék kisebbsége 1944–1948

Kapcsolódó szócikkek: nélkülözés · szenvedés
>!
Sli SP

Tudják, én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt részed hasonlóban.
Ahogy ott álltam magányos hotelszobámban, és megpróbáltam magam megkötni a fehér nyakkendőmet, életemben először jutott eszembe, hogy seregnyi ember él a világon, akinek inas nélkül kell boldogulnia. Mindig úgy gondoltam Jeevesre, mint valami természeti jelenségre, de hát, úgy éljek, ha belegondolok, biztos, hogy egy csomó srác van, akinek magának kell kivasalnia a ruháját, akinek senki se hozza be reggel a teát satöbbi. Tudják, ez eléggé ünnepélyes, komoly gondolat volt. Mit akarok mondani, azóta meg tudom érteni, milyen félelmetes nélkülözésben van részük a szegényeknek.

121. oldal, A néni és a lajhár (Ciceró, 2004)

>!
mrsp

A magamfajta lelkes olvasó semmiféle nélkülözést nem talál olyan elviselhetetlennek, mint ha nincs könyve. (Maugham)

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · nélkülözés
>!
Sippancs P

Friedának és Julietnek is szüksége lett volna új ruhákra, kivéve az alsóneműt, mivel Juliet úgy döntött, a nélkülözés minden formáját hajlandó elviselni addig, amíg csinos a bugyija, még ha soha többé nem is látja senki. Nem akart azok közé a nők közé tartozni, akiket a világ Mrs. Epsteinjei végigmértek, majd fejcsóválva, némi elégedettséggel mormolták: „Ah, milyen csinos is volt régen, de miután az a dolog történt a férjével, csúnyán elhagyta magát.” Most legalább ha bárki is azzal az ellenséges szánalommal bámult rá, csak a selyembugyijára gondolt, és nyugodtan visszamosolygott.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nélkülözés