Neil Browster személy

66-67. oldal

– Az emberek változnak, Neil. Nem várhatod tőlem, hogy egész életemben ugyanolyan maradjak.

54. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Reméltem, hogy ma este talán kicsit kettesben maradhatunk. Hogy… Tudod. – Kajánul megrángatja a szemöldökét.
– Hogy, mit? – kérdezem szenvtelenül. Neil nem érti a humoromat. Nem ellene szól, de néha szeretem cukkolni.
– Hogy csináljunk ezt-azt. – Átpillant a vállam fölött, ahol Della lerúgja a cipőjét, és megragadja a távirányítót.
– Például?
– Szexeljünk – suttogja Neil.
– Mit? Mit motyogsz?
– Szexeljünk – ismétli hangosabban.
– Hé! – kiáltja Della a nappaliból. – Én is itt vagyok!
Nézem, ahogy Neil elpirul, és kuncogni kezdek. Neil olyan cuki.
– Arra rengeteg időnk lesz jövő héten, ha vége a záróvizsgáknak – vigasztalom.
És akkor kapok egy pompás búcsúcsókot. Majdnem elpárásodik a tekintetem, amikor eszembe jut, miért is szeretem.

37. oldal

– Neil, töltenél nekem még egy kis bort? Úgy. Színültig.

46. oldal

– Elmegyek – vágom rá. Kigördülök az ágyból, és megpróbálok talpra érkezni, de elakad a lábam a lepedőben, és a földre esek. Neil nem hallja a huppanást, se a káromkodásomat.
– Hétkor érted megyek – mondja, majd leteszi a telefont. Meg sem várja, amíg elköszönök. Ott fekszem a lepedőmbe gabalyodva, és úgy teszek, mintha én lennék Frodo, amikor a Banyapók beszövi a hálójával.

1. Jól csókol.
2. Kedves.
3. Hóbortos.
4.

37. oldal