Nehemia Ytger személy

– Egyes dolgokat a fülével, másokat a szívével hall az ember.

201. oldal, 21. fejezet

Ez a két nőszemély mindenkit kikészít. Az istenek legyenek kedvesek az áldozataikhoz.

229. oldal, 23. fejezet

    – Őfensége azt mondja, hogy fenséges hercegséged méltóztasson visszatérni a puha párnái közé, és csak táncikáljon nyugodtan, de hagyjon minket békén.

186. oldal, 17. fejezet

Szörnyeteg.
De mégis…
A barátaiért, a családjáért boldogan lenne szörnyeteg. Rowanért, Dorianért, Nehemiáért még a megaláztatást, a pusztulást is vállalná. Tudta, hogy ők ugyanezt tennék érte.

554-555. oldal, 55. fejezet

337. oldal, 34. fejezet

Ha jól vette ki a szavait, akkor az orgyilkos arról beszélt, hogy „ő hercegi fensége kiválóan ért a hölgyek szórakoztatásához”. Nehemia harsányan felkacagott. Dorian elvörösödött. Ez a két nőszemély mindenkit kikészít. Az istenek legyenek kedvesek az áldozataikhoz.
– Na, kérem, mi nem csak nagyon fontos személyek vagyunk, de rendkívül sok a dolgunk is – folytatta Caleana, és belekarolt a hercegnőbe. Lehetséges, hogy iszonyatos, végzetes hibát követtek el, amikor megengedték, hogy ezek ketten összebarátkozzanak? […]
A fiatalember gyilkos pillantást vetett Chaolra:
– Köszönöm a segítséget!
A kapitány együtt érzően megveregette a vállát.
– Azt hiszed, hogy ez kellemetlen volt? Akkor még nem láttad őket, amikor tényleg beindulnak.

228-229. oldal

    Bal. Nehemia.
    Jobb. Esküt tettél és megtartod, akárhogy is.
    Bal. Kiképzés. Királynő.
    Jobb. Rohadék. Manipulatív, hidegvérű, szadista rohadék.

77. oldal, 8. fejezet

A fiatal hercegnő arca a mohán pihent – Aelin Galathynius volt az, egykori önmaga –, karját felé nyújtotta.
– Kelj fell! – Úgy hangzott, mint egy jobb élet ígérete egy jobb világé.
[…]
– Kelj fel! – Ez már nem a hercegnő hangja volt, valaki távolabbról szólt. Sam volt az. Alakja a messzeségben alig volt kivehető, de ott állt és halványan mosolygott.
– Kelj fel! – Most megint más szólt hozzá, egy női hang. Nehemia hangja.
– Kelj fel! – Ezúttal anyja és apja hallotta egyszerre, arcuk komoly volt, de szemük csillogott. A nagybátyja állt mellettük, ezüstös haján Terrasen koronája. – Kelj fel! – mondta ő is kedvesen.
Egyenként jelentek meg, mint ködből feltűnő árnyalakok. Azok arcát látta, akiket egykor lángoló szíve minden melegével szeretett.
Aztán Lady Marion lépett elő mosolyogva, férje oldalán.
– Kelj fel! – suttogta, hangja tele a világba és lányába vetett reménységgel, akit soha többé nem láthat újra.
A sötétség megremegett.

547-548. oldal 54.fejezet

Nehemia közelebb hajolt, és suttogva folytatta.
– Hazám fegyverével zúzd össze őket – élesebbé vált a hangja. – Eyllwe erdejének fája legyőzi Adarlan acélját.

466. oldal