Négyes személy
5 hozzászólásIdézetek
Közelebb lép hozzám. Nagyobb biztonságban éreztem magam, amikor távolabb voltunk egymástól. Ha még közelebb jön… már arra gondolok, hogy mindjárt megérintem, és ettől kiszárad a szám. Nemigen szoktam így viszonyulni az emberekhez – a lányokhoz semmiképp.
179. oldal
– Lehet, hogy igazad van – mondom halkan.
– Elismered? – kérdezi, és meglepődést színlelve eltátja a száját. – Úgy tűnik, ez a szérum végső soron jót is tett neked…
Meglököm, amilyen erősen csak tudom.
– Szívd vissza! Ezt most rögtön szívd vissza!
– Jól van, jól van. – Tobias felemeli a kezét. – Éppen csak… tudod, én sem vagyok valami kedves. Pontosan ezért szeretlek annyira…
– Kifelé! – kiáltom az ajtóra mutatva.
Tobias magában nevetgél, arcon csókol, és távozik a helyiségből.
62. oldal
Lehet, hogy igaza van Torinak, és valóban élvezem, hogy megnehezítem a saját dolgomat: nem kizárt, hogy van bennem valamiféle mazochista hajlam, amely a fájdalmat használja fel arra, hogy megbirkózzon a fájdalommal.
152. oldal
– Azért vagy itt, hogy segíts, Szerencsétlen? – kérdezem.
Hallom, hogy azon a hangon szólaltam meg most, amelyet kiképzőként használtam a beavatások során, csakhogy most tréfából teszem. – Rád férne egy kis gyakorlás a jobb kezeddel, ha jól emlékszem rá. És ez rád is vonatkozik, Christina
359. oldal