Négyes személy
5 hozzászólásIdézetek
Tobias megérinti az arcomat, és bár egy zsúfolt helyiségben vagyunk, a körülöttünk lévők nevetgélnek és beszélgetnek, lassan megcsókol.
– Nahát, Tobias! – mondja a tőlem balra lévő férfi. – Téged nem Szerencsétlennek neveltek? Azt hittem, hogy a tifélétek… legfeljebb egymás kezét cirógatja, vagy valami ilyesmi.
– És hogy magyarázod meg a sok Önfeláldozó-gyermek létezését? – kérdi Tobias, a szemöldökét felvonva.
– A puszta akaraterő hívta életre őket – szól közbe az asszony, aki a szék karfáján ül. – Ezt sem tudtad, Tobias?
– Nem, nem tudtam róla. – Tobias vigyorog. – Elnézést kérek a tudatlanságomért.
338. oldal
A Tobias Eaton hatásos név.
117. oldal, 12. fejezet (Ciceró, 2013)
– Most sírnom kellene? – kérdezem. A hangomat elnyeli az inge. – Talán valami nem stimmel velem?…….
…
– Tudok én bármit is szerinted a könnyekről? – kérdezi szelíden.
279. oldal
Caleb a homlokát ráncolva néz.
– Egyébként hány éves is vagy?
– Tizennyolc.
– És nem gondolod, hogy túl idős vagy az én kishúgomhoz?
Tobias felnevet.
– Ő se nem a tiéd, se nem kicsi.
20. oldal
– Előtted csak csoportos randin voltam, ami többnyire katasztrofálisnak bizonyult. Rendre az lett a vége, hogy Zeke összejött azzal a lánnyal, akivel akart, én meg zavartan és szótlanul üldögéltem egy másikkal, akit korábban valamilyen módon sikerült már megbántanom.
– Szó, mi szó, nem vagy valami kedves – jegyzem meg mosolyogva.
– És ezt épp te mondod.
– Naaaa, én tudok kedves lenni, ha akarok.
– Hmm. – Megkocogtatja a bőrét az álla alatt. – Akkor mondj egy bókot!
– Veszettül jóképű vagy.
Elmosolyodik, fogai megvillannak a sötétben.
– Tetszik nekem ez a „légy kedves” játék.
28-29. oldal