Nathan személy
Idézetek
A negyedik estén Nathan kissé szégyenkezve bejelentette, hogy randevúja van. Karen is új-zélandi, akárcsak ő. A szomszédos szállodában lakik, és Nathan beleegyezett, hogy bemegy vele a városba.
– Csak azért, hogy biztosan ne essen semmi baja… Tudják, nem vagyok biztos benne, hogy elég biztonságos ez a hely, hogy egyedül mászkáljon.
– Nem – mondta Will, és komolyan bólintott. – Ez igazán lovagias magától, Nathan.
– Szerintem is nagyon felelősségteljes cselekedet. Nagyon felnőtt gondolkodásra utal – helyeseltem.
– Mindig is csodáltam Nathant az önzetlenségéért. Különösen, ha a szebbik nemről van szó.
– Menjenek már a fenébe – vigyorgott Nathan, és lelépett.
Megnéztünk valami japán animációs filmet, amely Will szerint tökéletes volt másnaposság esetére. Én is ott maradtam velük – részben azért, hogy rajta tarthassam a szemem Will vérnyomásán, részben pedig kitolásból. Látni akartam az arckifejezésüket, mikor bejelentem, hogy tovább élvezhetik a társaságomat.
– Tényleg? – kérdezte Will. – Szereti Miyazakit?
Aztán egyből észrevette magát, és helyesbített, hogy biztos tetszeni fog nekem… meg hogy az egy nagyon jó film… blablabla. De én már tudtam. És egy bizonyos szintig örültem is neki. Az az ember már addig is túlságosan sokáig rágódott ugyanazon az egy dolgon. Úgyhogy megnéztük a filmet. Lehúztuk a redőnyöket, a telefon mellé tettük a kagylót, és néztük ezt a bizarr rajzfilmet egy lányról, aki valahogy bekerült egy párhuzamos univerzumba, egy csomó furcsa lénnyel, akiknek a feléről azt sem lehetett tudni, hogy jók-e vagy gonoszak.