Natalie Grey személy

– Toby, magunkra hagynál egy pillanatra?
– Csajdolog? – állapítja meg bölcsen. – Natalie, tudok mindent a menstruációról. Tanultunk róla biológián.
– Toby.
– Hümm, akkor nem a menstruációról van szó. – Toby oldalra dönti a fejét. – Talán melltartókról?
[…]
– Kismacskák?

40. oldal, 10. fejezet

– Itt is vannak.
A forgóajtók irányába nézek.
– Kik vannak itt? – suttogom rémülten. Pár másodperc gondolkodás után újra megszólalok: – Vámpírok?
– Vámpírok? – néz rám Nat döbbenten. – Harriet, el kellene kezdened normális könyveket olvasni!
Nem értem, miről beszél. Az, hogy van egy csomó olyan könyvem, ami fiktív dolgokról szól, nem jelenti azt, hogy fogalmam sincs a való életről. Nagyon is sok fogalmam van.
– Oké, akkor kik? Szellemek?

34. oldal, 8. fejezet

Meg se forduljon a fejedben az se, hogy megfordulhatna a fejedben.

11. oldal

– Szent kalács! – sikítom, és elkezdek föl-le ugrálni. – Megcsináltuk!
– Hatalmas szent kalács! – kiáltja Nat.
– ÜBER szent kalács!
– GALAKTIKUS szent kalács!
– MÉRHETETLEN, HATÁRTALAN SZENT KALÁCS! A kalácsok csillagközi pályára kerültek!

26. oldal, 6. fejezet

Egy nap – sóhajt Nat, aki most jött vissza az irodából – úgy válaszolsz majd egy egyszerűen feltett kérdésre, mint a normális emberek, Toby, és a döbbenettől mind elájulunk.

24. oldal, 5. fejezet

A boldogságtól szédelegve Nat előkap a táskájából egy számológépet, és a földhöz vágja.
– Nincs rád többé szükségem! – kiabálja szegény készüléknek. – Érted? Te és én: mindennek vége köztünk!
Toby lehajol, és felveszi a földről a számológépet.
– Nem divattervezést akarsz tanulni, Natalie?
– De – rázza meg büszkén fekete haját Nat, és csak úgy ragyog az arca. – Az életem ezentúl másról sem fog szólni, mint ruhákról, ruhákról, és még több ruháról!
– Akkor erre még szükséged lesz – mondja Toby, és átnyújtja neki a gépet. – Hogy ki tudd számolni az anyaghosszt, testméreteket, a haszonkulcsot, a gyártási költségeket és a kölcsönrészleteket, nem is beszélve a sablonkivágásokról és a méretdifferenciákról.
– Mi van? – Nat arca eltorzul. – Óh, az Isten…

37. oldal, 10. fejezet

– François? – nevetek. – A srác francia, és az a neve, hogy François?
– Vannak francia emberek, akiket François-nek hívnak, Harriet – dunnyogja mogorván. – Ez egy jelenség. Megesik az ilyesmi.

314. oldal, 83. fejezet

Bár néha (vissza-visszatérően) a távolság köztünk olyan nagyra nő, hogy félő, egyikünk elvész a bennünket elválasztó űrben.

22. oldal

Terv a mai napra
• Felkelek reggel 7 órakor, és gondosan lenyomom a szundi-gombot, három alkalommal.
• Nem gondolok Natre.
• Összeállítok egy outfitet a gardróbomból, amiben elmehetek a modellügynökségre.
• Lemegyek a földszintre az említett outfitemben, mire a nyugodt és támogató szüleim olyanokat mondanak, hogy óóh és aah, és megjegyzik: nem is gondolták volna, hogy ilyen remek, velem született stílusérzékem van.
• Bájosan elpirulok, de egyetértek velük, mert igenis remek, velem született stílusérzékem van.
• Nem gondolok Natre.
• Pontban reggel 8:34-kor elhagyjuk a házat, így épp elérjük a reggel 9:02-es, Londonba tartó vonatot.
• Épp időben érkezünk, így még van időnk bekapni egy pain au chocolat-ot és inni egy kapucsínót a helyi kávézóban, pont úgy, ahogy a modellek teszik minden reggel.
• Átváltozom egy csodálatos lénnyé.

98-99. oldal

     – Biztos? Mert anyu megígérte, hogy elvisz új ruhákat venni a college-hoz, és azt gondoltam, eljöhetnél velünk.
     – Úú – vág közbe Toby. – Léci, menj! Új boxernadrágokat akarok venni magamnak.
     – Soha többé – forgatja a szemét Nat – ne beszélj a boxernacijaidról.
     – És a fecskéimről?
     – Nem.
     – A fürdőnacikról?
     – Figyelj már, tökfej, miért hordanál fürdőnacit, amikor nem is tudsz úszni?

35. oldal