Nastya Kashnikov (Napsugár) személy
Idézetek
Aztán megmozdul egy picit, és hirtelenjében már nem csókolom. Hanem ő csókol engem. És ettől azonnal elveszítem önmagam egy részét. De pont a torz és csonka és rossz részem az, s csupán egy pillanatra, miközben Josh keze a hajamba túr, ajka pedig a számra simul, úgy tehetek, mintha ez a részem soha nem is lett volna.
331. oldal
– Ha jól sejtem, nem volt olyan könnyű, amilyennek tűnt.
– Az nem kifejezés – nyíltan mosolyog, ami ellentétes mindazzal, amit megszoktam tőle. — Amikor először próbáltam kenyeret sütni, szerintem egyáltalán nem kelt meg. Csak egy lapos, kemény, kerek izé lett belőle. De apám ennek dacára megette, és azt mondta, nem is volt rossz. Látnod kellett volna az arcát, miközben igyekezett megrágni. Fogalmam sincs, hogy volt képes rá.
[…]
– Végül feladtad? – kérdezem, mire úgy néz rám, mintha a puszta gondolat is felháborító volna.
– Szó sem lehetett róla, hogy legyőzzön egy hülye cipó!
A fiú feltartja az ujját, hogy jelezze, egy perc, és kész. A helyében én egy másik ujjat választanék. Elvigyorodom a gondolatra, és ahogy felnézek, azt látom, hogy a srác viszonozza mosolyomat, tekintetében csintalanság villan.
16. oldal
A dallamok hangjegyenként csúfolnak, puszta létük engem gúnyol.
114. oldal
Mindannyian a pokolban vagyunk, én juttattam ide magunkat. Tudom, és sajnálom.
424. oldal
A nap suttog nekünk, melegével elbódít, aztán jól földbe döngöl. A napfény nem véd meg semmitől. Rossz dolgok bármikor történhetnek, nem szoktak várni vacsora utánig.
– Anyám családi nyomásgyakorlásra használja a szülinapomat – közlöm. Amint ez elhagyja a számat, grimaszt vágok, rádöbbenek, mekkora szemétség a szüleimről nyavalyogni egy árvának. Mintha a szűk cipőmről panaszkodnék valakinek, aki épp mezítláb lépked üvegszilánkon.