Cselekményleírást tartalmazó szöveg
– Életben van! – mondta Rennek, Aedionnak és saját magának. – A lány… nagyon is él!
Aedionnak a szívverése is elállt. Aztán nagyot dobbant, majd újra megállt. Lassan visszacsúsztatta a kardját a hüvelyébe, és összeszedte kavargó gondolatait, mielőtt válaszolt:
– Ki vele, öreg!
Murtaugh pislogott egyet, és fuldokló nevetésben tört ki.
– Wendlynben van, és él!
A kapitány keresztülsétált a helyiségen. Aedion is csatlakozott volna, de a lába nem engedelmeskedett. Murtaugh híreket hozott róla…
– Mondj el mindent! – kérte a kapitány.
Murtaugh megrázta a fejét.
– Az egész város ettől hangos! Az emberek kiözönlöttek az utcákra!
– A a lényeget mondd! – csattant fel Aedion.
– Narrok tábornok légiója tényleg Wendlynbe ment – mondta Murtaugh. – És senki nem tudja, hogyan és miért, de Aelin… szintén ott volt a Kambrium-hegységben, ő is részt vett a légió elleni csatában. Azt beszélik, hogy végig Doranellében rejtőzött.
Él – Aedion még mindig nem fogta fel a szó értelmét –, nem veszett oda a harcban, még ha a tartózkodási helyével kapcsolatban Murtaugh tévedne is.
Murtaugh mosolygott.
– Lekaszabolták Narrokot és az embereit, Aelin pedig rengeteg életet mentett meg, mégpedig a mágiájával. Állítólag tűzzel győzte le az ellenséget, amilyen erőt Brannon óta nem látott a világ!
Aedion mellkasa úgy elszorult, hogy szinte fájt. A kapitány csak bámult az öregemberre.
Ez üzenet volt a világ számára. Aelin olyan harcos, aki karddal és mágiával is képes küzdeni. És nem bujkál többé.
576-577. oldal, 58. fejezet