napfogyatkozás esemény
Idézetek
A napfogyatkozás égi perverzió, a természet rendjének felforgatása. Egy hideg, halott kő kiiktat egy tüzes, eleven csillagot.
138. oldal
A Hold árnyékát egykor tehát az istenek haragjának tekintették és féltek tőle. Az egyháznak nem állott érdekében megmagyarázni a jelenségek okait. Minden erejével küzdött azok ellen a tudósok ellen, akik a felvilágosodást hirdették. Tűzzel-vassal irtották nemcsak könyveiket, de őket magukat is. A legragyogóbb elmék, a kor leghíresebb tudósai kerültek összeütközésbe a mindenható pápai hatalommal, amely jól tudta, hogy ha akár ilyen kérdésben is – mint a napfogyatkozás – enged, akkor a felvilágosodás továbbhalad és alapjaiban támadja meg uralmát az emberi lelkek felett.
50. oldal, Az égbolt jelenségei (MNPF, 1952)
Az a legjobb, ha előre tudjuk, hogy történni fog valami jó, például egy napfogyatkozás, vagy hogy mikroszkópot kapunk karácsonyra. És rossz, ha tudjuk, hogy valami rossz fog történni, például betömik a fogunkat, vagy Franciaországba kell menni. De azt gondolom, az a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy jó dolog vagy rossz dolog fog történni.
251. oldal - 233 (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004)
Zombi égbolt. Nem: A napfogyatkozás zombija. A sötétség zombija. A Hold bolygó sötét zombija! Várjunk csak – A Hold nem is bolygó. Zombi Hold.
124. oldal
(668)
A „természet”: mit látunk.
A domb. A délután.
Mókus, méh, napfogyatkozás –
Nem, több. A menny talán.
A természet: mit hallunk.
Sármány, tenger zaja,
Tücsökszó, zivatar –
Nem, más. Harmónia.
A természet: mit ismerünk,
S neveznünk nem lehet,
Egyszerűsége úrrá lesz
Bölcsességünk felett.
(Tábor Eszter fordítása)
88-89. oldal (Európa, 1989)
Hamar kiderült, hogy miközben olyan fogalmak, mint a karburátor, antenna, napfogyatkozás, anyacsavar, ciklon, kábel, aszalt szilva, kutyabengekéreg és dezoxiribo-nukleinsav, magától értetődőek a kislány számára, sejtelme sincs róla, mi célt szolgál a szappan, miért kell locsolni a virágokat, és mitől gyullad meg a tűzhelyen a láng. Leginkább annak az embernek a tudására emlékeztetett az övé, aki szótárakat bújva, könyvekből akarja elsajátítani egy távoli ország nyelvét, s amikor nyelvtudásának teljes vértezetében, álmai földjére érkezve, ilyen egyszerű kérdést szeretne feltenni az első járókelőnek: „Jó napot, uram! Megmondaná kérem, merre találom itt a postahivatalt?”, csak ilyesféle fordulatok jutnak eszébe: „Nem gondolja excellenciád, hogy az antipasszát légáramlatok ma különösen kedvezőtlenül befolyásolják az orchideák terméshozamát?”
27. oldal (Kossuth Könyvkiadó, 1988)
A szombat -1963. július 20. – forró volt, párás és felhős. A rádió azt mondta, végül is valószínűleg nem fog esni, eltekintve néhány felhőszakadástól későeste, de a nap nagy részében felhős lesz az ég, és a parti települések esélye, hogy tényleg lássák a napfogyatkozást, nem több ötven százaléknál.
Az ajtóban ültek, s Catarino régi lemezeit hallgatták, ugyanazzal a gyermeki fatalizmussal, ahogy egy napfogyatkozást szemlél az ember.
A kis béresgyerek kormozott üvegen bámulta a napot.
– Napfogyatkozás – szólott Zoltán. – Persze. Olvastam az újságban róla a múlt héten.
A napfogyatkozás oly erős volt, hogy hunyorítva mertek a nap felé nézni. Furcsa hamis színben múlt el a világ, az ember csaknem beleszédült, mintha megszűnt volna az élet, s valami színpadon volna, ahol többé nincsenek meg a komoly életgondok. Milyen szép lesz, ha egyszer így megszűnik az egész világ.
– Milyen csend van – mondta Rozika.
21. fejezet