Nap fogalom
Idézetek
A vén diványon hentereg a Nap,
Magával hozta erdők illatát
S kinek örömből semmi sem maradt,
Vidultan nézem én kopott diák.
Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
Aranyhajával elborítja arcom,
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
Ölébe békén árva főmet hajtom.
– Ó Nap, a csókod új életre kelt,
Ha símogat selyem hajad, még élek;
Rossz idegem új ösztönökre lelt.
Maradj örökre – éjszaka lesz, félek,
Az éjnek oly riasztó árnya van
S ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!
Napszonett
A nap mintegy szétömleni látszik, s bár mindenüvé jut belőle, mégsem apad ki. Ez onnan van, mert szétömlése tulajdonképen kisugárzás. Ettől a kisugárzástól kapta a «napsugár» is a maga nevét. Hogy milyen a napsugár, azt megláthatod, ha megfigyeled a napból valami résen át a sötét helyiségbe behatoló fényt: egyenes sugárban terjed, s mintegy nekifeszül az útjában álló, a mögöttes űrt előle elzáró szilárd tárgynak – ott megáll, le sem csúszik, le sem esik. Ugyanígy kell értelmednek áradni és szétömleni: de nem kiapadni, hanem folyton sugárzani – a szembenálló akadályokra nem erőszakosan vagy szenvedélyesen ráfeszülni, le sem esni, hanem ott maradni és a fénye számára hozzáférhetőt megvilágítani. Ami pedig őt visszautasítja, az maga magát fosztja meg a fénytől.
170. oldal, Nyolcadik könyv (Franklin-Társulat / Parthenon, 1943)
The Sumerians thought of the sun as asleep through the night in the bosom of his mother earth, but the Semites held that he continued his journey in a boat, passing under the earth and over the waters of the underworld, till he came to the eastern mountain, to rise up in the morning with his bride the dawn. Gilgamesh in his journey through the mountain called Mashu retraces on foot the sun’s journey; the twin peaks are both sunrise and sunset, and the goal at the end is the sun’s garden by the shores of Ocean.
Az Egyháznak nincs más világossága, mint Krisztusé; ezért az egyházatyák kedvelt képe szerint a Holdhoz hasonlítható, melynek minden világossága a Nap fényének tükrözés.
(748) 216. oldal
Felkelt a nap, és a ködös vàrost, mint valami ajándékot, kicsomagolta.
292. oldal (Konzurcium, 2004)
A Föld két perc alatt 4000 kilométert halad Nap körüli pályáján; a Nap 32 000 kilométert halad a Tejútrendszer távoli középpontja körüli pályáján. Egy ember életének hetven éve alatt a Nap 600 000 000 000 kilométert tesz meg – ez azonban parányi részlete csak a pályájának: a Nap mintegy 200 000 000 év alatt kering egyszer körbe a Galaktika körül.
58-59. oldal (Vera Rubin)
Richard Panek: 4% univerzum 85% Sötét anyag, sötét energia – versenyfutás a világegyetem felfedezéséért
Belekaroltam a szélbe,
és futottam vele.
Hanyatt feküdtem a földre,
és magamra húztam az eget.
Megfogtam a katicabogarat,
és szerelmet vallottam neki.
Vállamra vettem az erdőt,
és feldobtam a levegőbe.
Felkúsztam a nap sugarára,
és rásütöttem a világra.
57. oldal
– Eljön az idő – mondtam –, amikor mind halottak leszünk. Mind. Eljön az idő, amikor nem marad ember, aki emlékezzék, hogy léteztünk, vagy arra, hogy fajunk bármit is csinált. Senki sem marad, hogy emlékezzék Arisztotelészre vagy Kleopátrára, pláne rád. Elfelejtenek mindent, amit tettünk, építettünk, írtunk, kigondoltunk és felfedeztünk, és ennek itt – széles mozdulattal körbemutattam – nem lesz semmi értelme. Talán hamarosan eljön ez az idő, de az is lehet, hogy sok millió év telik el addig, de még ha túléljük is a Nap összeomlását, akkor sem élhetünk örökké.
19-20. oldal