Nap fogalom
Idézetek
A régi időkben mindig éjszaka volt. És az égen a Jóságos Isten terelgette a csillagok nyáját. Amikor többet adott nekik enni, a csillagok meghíztak és a pocakjuk megtelt fénnyel. Akkortájt minden csillag bőséggel evett, és boldogan ragyogott mindegyik. A napok még nem születtek meg, ezért az Idő még csak fél lábbal járta az útját. Minden nagyon lassú volt még az égboltozaton. Egy nap a pásztor nyájában megszületett egy csillag, amely jóval nagyobb volt a társainál. Ezt a csillagot Napnak hívták, és úgy elterpeszkedett az égi mezőkön, hogy messzire űzte a többi csillagot, amelyek lassan egyre kisebbek lettek. Először történt meg, hogy egyik-másik csillag annyira legyengült, hogy apróra zsugorodott, és elveszett a sötétségben. A Nap egyre jobban elterpeszkedett, csak úgy dagadt a büszkeségtől, hogy egyre nagyobb a birtoka és férfiasan hangzó neve van. Kinevezte magát az összes többi csillag gazdájának, és azt állította, hogy ő a világmindenség középpontja. Azután kijelentette, hogy ő teremtette meg az Istent. Pedig valójában a basáskodó és egyre hatalmasabb Nap a Nappalt teremtette meg. Az Éjszaka csak akkor mert előbújni, amikor a Nap elfáradt és elnyugodott. A Nappal megszületésével az emberek elfeledkeztek arról a végtelen időről, amikor minden csillag ugyanolyan boldogan ragyogott. És elfelejtették, hogy az Éjszaka úgy volt mindennek az ura, hogy soha senkin nem uralkodott.
32. oldal
A vén diványon hentereg a Nap,
Magával hozta erdők illatát
S kinek örömből semmi sem maradt,
Vidultan nézem én kopott diák.
Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
Aranyhajával elborítja arcom,
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
Ölébe békén árva főmet hajtom.
– Ó Nap, a csókod új életre kelt,
Ha símogat selyem hajad, még élek;
Rossz idegem új ösztönökre lelt.
Maradj örökre – éjszaka lesz, félek,
Az éjnek oly riasztó árnya van
S ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!
Napszonett
Miértek és hogyanok
Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély, mire vár?
A félóra, mitől fél?
Az aludttej hánykor kél?
Két adagot miért nem kér,
aki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal miért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Minden csupa hol, meg ha,
csupa miért és hogyan?
Mondják, néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat,
megfejtem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor sem értek:
hogyan lesznek a hogyanok?
S miért vannak a miértek?
191. oldal Hárs László Miértek és hogyanok
T. Aszódi Éva – Tótfalusi István (szerk.): Cini-cini muzsika 92% Óvodások verseskönyve
A leghatalmasabb isten a Hold. Ő a legfőbb és legmagasabb. Hatalmasabb a Napnál.
A Nap éjszaka nem világít, de a Hold nappal is és éjszaka is látható az égen.
A Hold gyakran eltakarja a Nap arcát, de a Nap sohasem takarja el a Holdat.
A Hold uralkodik az elemeken, amelyek az ennivalót adják, és mozgatják a tenger vizét, teremtik a mennydörgést és a villámlást.
35. oldal, A Hold és a csillagok
Boglár Lajos (szerk.): Eldorádó 89% Perui ősmondák (Az inka birodalmának mondáiból)
Egy réges-régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold.
27. oldal, A Nap és a Hold találkozása
