Nagykároly helyszín
Idézetek
Na aztán valahogy megérkeztem Nagykárolyba.
Bemegyek a Nagyszállodába ebédelni, s szerény ebéd végén látom az étlapon, hogy kukorica is van. Boldog lettem, alig vártam, hogy kukoricát egyek… Hát kérem, abban az időben Budapesten egy cső kukorica az étlapon tizenhat fillérrel szerepelt. Képzeljék el, milyen határtalan düh fogott el, mikor látom, hogy itt egy cső kukorica, Nagykárolyban, a kukoricatenger közepén: húsz fillér volt.
10. fejezet
Aztán jött. A hír. Villám az idegekre.
– Átlépték a határt!…
– Jönnek! Jönnek!! Jönnek!!!
Jöttek. Hallgattuk a rádió mellett. Az első falvak örömujjongása. Mámorban úszó Szatmár. Nagykároly. Nagyvárad. S mondták: Hétfőn Dés. Kedden Szamosújvár. Kedden lesznek nálunk…
Kedden… kedden! Kedden!!
Jönnek!
Mi vár otthon Júliára? Tänzer Lilla tűnődve nézett a mozgékony arcú fiatal lányra. Mivel tölti el majd a hosszúra nyúlt napokat, kivel osztja majd meg magányát? Hiszen legjobb barátnője, Térey Mari is messze van tőle, az ódon erdődi vár félnapi járóföldre fekszik a kiterebélyesedett megyeszékhelytől: Nagykárolytól.
Istvánfalu lassan fejlődött Rimaszombattá. Ahol egy vár volt (mint itt Szabadka), ott szükségképpen városnak kellett támadnia, mert a vár nagy fogyasztó, mindenféle mesteremberekre rászorult. Hát jöttek, mint a juhok a sóra. Kivált, ha nagy úré volt a vár, aki fényűző életet folytatott. Az úri pompát ebben a korban nem a mostani mértékkel állapították meg, hogy mekkora istállót tart, mennyi estélyt ád az illető s kinél dolgoztat Párizsban vagy Bécsben a felesége, hanem hogy mekkora várost hullajtott el maga körül. Így lett a Homonnayak házifüstje nyomán Homonna, Esterházyak révén Kismarton, Pápa vagy Tatatóváros, a Károlyiak markán át Nagykároly stb.
9. fejezet - A KIS ROZÁLI SORSÁBAN VÁLTOZÁS ÁLL BE
Októberben erdélyi körútra utaztam, Bogina Elemér karnaggyal és Moldován Stefániával. A szatmárnémeti szimfonikus zenekarral szerepeltünk Szatmárnémetiben, Nagybányán, Nagykárolyban, Nagyváradon, Máramarosszigeten. Érdekes, szép koncertkörút volt. de a szervező arra kért, hogy a – Hazám, hazámat ne énekeljem el; nem szabad.
247. oldal
1944. október 25-én a szovjet 133. lövészhadosztály és a román 9. gyaloghadosztály alakulatai bevonultak Szatmárnémetibe és Nagykárolyba, ezzel az 1940. augusztus 30-án visszacsatolt valamennyi észak-erdélyi terület ismét idegen fennhatóság alá került.
Október 25. ma a Román Hadsereg Napja.
258. oldal
Végre – ami felől már kétségbe kezdtem esni – csakugyan beértem Nagy-Károlyba. Kietlen, prózai város, azonfelül még itt tavaly a nemeskeblü konzervativ-párt kortesek által agyon is akart veretni, s mindezek dacára gyönyörrel vagyok benne, mert itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsőbb leányát. Talán minden szerelmes ezt tartja kedveséről, de akárki merné ezt előttem állítani a magáéról, azt mondanám néki szembe: hazudsz akkorát, mint Falstaff!… Barátom, leírnám őt neked, de a nap közepébe kellene mártani tollamat, hogy egész fényében és forróságában leírhassam lelkét!
Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly szeptember 8-án, délutáni 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté. Édes elandalodással nézek át ama kert fáira és áldást mondok még arra is, ki őket ültette. – Már közel az éjfél és az álom még messze van tőlem. Hogy is tudna az aludni, ki holnap meglátja a leányt, kit szeret, ki által szerettetik, s kit fél év óta nem látott? Milyen fél év volt ez, hánykódtak-e ezalatt a tengerek annyit, mint az én lelkem?
Szeretnék neked, barátom, sokat, hosszan beszélni szerelmemről, de minthogy e leveleket ki fogom adni, hallgatok róla. A közönséget nem igen érdeklik a szerelmi történetek, csak ha regényben olvassák… aztán meg nem is érdemli minden ember, hogy az én szerelmem történetét megtudja. Isten veled!
IV. levél, Nagy-Károly, május 15. 1847.