Nagy Zsolt személy
Idézetek
[…] Minket ez érdekelt a legjobban, merthogy a rocker ma csapzottan, a tegnapi ruhájában (Metallica pulcsi, bakancs, farmer, valami lánc az oldalán) érkezett. Mélyen a fejébe húzta a kapucniját, és semmire nem reagált, mert a zenelejátszóján folyamatos ismétlésre állította a Kiss I Was Made For Loving You dalát. Edina tehát komolyan beszélt tegnap: megunta a rockert, és ki is dobta.
A teremben, ahogy mindannyian Andris köré gyűltünk, végre megtörtént, amire oly régóta várok. Lelkiismeret-furdalás és bűntudat nélkül lehetett Edinát becsmérelni. Ilyenkor, ha egy barát van bajban, ez simán belefér.
– Figyuuuu – guggolt le a székére roskadó Andris elé Virág. – Ne legyél már szomorú, nem éri meg.
– Ja. Végül is csak Edináról van szó – bólogatott Zsolti. A beszólását óriási röhögés kísérte.
311. oldal, Október 26., szerda (Ciceró, 2012)
Kivettem a kabátom a suliboxomból, közben pedig kérdőn néztem Andrisra és Robira, akik az a-sok terme előtt álltak, és két kézzel rángatták a kilincset, hogy ne tudjanak kijönni a termükből. Ők, ketten kintről, az a-sok meg bentről cibálták az ajtót, ami végül kiszakadt a helyéről, és a rockerek kezében maradt. Virággal elképedve néztük, ahogy Andris egyszerűen a falnak támasztja az ajtót, mintha ez lenne a megoldás, aztán egyetértettek abban, hogy „futáááás”. A két rocker szélsebesen rohant végig a folyosón, az a-sok meg kitódultak a termükből.
– Engedjetek! – tört utat magának Gazdag, akivel éppen órájuk volt. – Ki volt ez??? – üvöltötte.
Zsolti kilépett a termünkből, és csodálkozva nézett az a-sok ajtó nélküli termére.
– Nagy Zsolt! – kiáltott rá Gazdag. – Mondd meg, ki szakította ki az ajtót! – üvöltötte eszelősen.
– Hát, csak azt láttam, hogy szemkendőt visel és falába van. Talán még utoléri, hiszen sánta és nem is lát – mondta, aztán ráérősen a vállára kapta a táskáját, és elindult a folyosón. ☺️
455-456. oldal, December 9., péntek (Ciceró, 2012)
43. oldal, Január 18., szerda, 8/1. (Ciceró, 2013)
Bár igényeltem a friss levegőt, és mindent olajszagúnak éreztem, azért büszkén ücsörögtem a fotelben. Zsolti a gyomrát fogta a kanapén, és erősen izzadt. Robinak szemmel láthatóan nem volt baja.
– Úúú. Megjött a pizzám! – pattant fel Virág,
– Ne mondj ilyeneket! – könyörgött Zsolti.
– Kér valaki? – mutatta körbe vidáman a dobozt, sajnos felemelve a tetejét.
– Te jó ég, nem bírok odanézni – temettem a tenyerembe az arcom.
– Muti! Milyen? – indult meg felé Robi.
– Ez egy állat – fordult felé Zsolti.
152. oldal, Február 10., péntek, 8/1. (Ciceró, 2013)
– Hallod! – jutott Zsolti eszébe. – És mi van, ha nem is azt írták rá? Úgyse érted. Lehet, azt írták oda, hogy „vádli".
– Minek nézel engem? – kérte ki magának Ricsi. – Kértem segítséget.
– Mindenkit megnyugtatok, a tetováláson Virág neve van – szólt közbe Dave.
– Honnan tudod? – nézett rá Zsolti.
– Onnan, hogy apám írta le egy papírra, az alapján varrták rá Ricsire.
167. oldal, Február 14., kedd, 8/1. (Ciceró, 2013)
– Kinga – tűnődtem, ahogyan a kitáruló ajtón át megláttam Katát és Kittit, akik felénk igyekeztek. – Mi van a húgoddal? – fogalmaztam meg finoman a kérdést.
– Azta! Grufti lett – röhögött fel Zsolti.
Kitti valóban kicsit máshogy festett. Szó szerint. Merthogy a füstös, fekete szemfesték lesápasztotta téli, amúgy is fakó bőrszínét, sötét, dús haja kiengedve lógott a vállára, és tetőtől talpig feketét viselt.
– Mit műveltél vele, gót? – ütött bele Ricsi Kata vállába, de persze nem komolyan, csak olyan „haverok vagyunk” stílusban.
– Sziasztok – köszönt halkan Kitti, aztán erősen koncentrált, hogy boldogtalannak tűnjön. Igen, a tizenéves stílusváltás. Egyik napról a másikra jön, mindenfajta átmenet nélkül.
– Te is halál lettél? – érdeklődött Macu kedvesen, Kitti pedig közölte, hogy „fogalma sincs, miről beszél".
254-255. oldal, Március 6., kedd, 8/1. (Ciceró, 2013)
– Nem azt mondtam, hogy nem megfelelő. Azt mondtam, eddig csak lovakat rajzoltál.
– Mert szeretem a lovakat!
– Mert ő egy ló – kiabálta be Zsolti, mire mindenki felnevetett.
284. oldal, December 4., csütörtök (Ciceró, 2010)
– […] – Fogd meg ezeket. Kösz – szólt rá Kingára.
– Látsz rajtam valahol „cseléd” címkét? Nem? Valószínűleg azért, mert nem vagyok az – vágta rá kapásból.
121. oldal, Szeptember 20., kedd (Ciceró, 2012)
– Szakmailag nem tűnik elég felkészültnek – érveltem.
– Szakmailag, mi? – röhögött fel Ricsi.
– Igen, mert izéé. Látod, csámpás – mutatott Virág a kivetítőre.
– Valóban? – vonta fel a fél szemöldökét Dave. – Én nem látom.
– Dehogynem. Nézd már meg! Olyan, mintha két jobb lába lenne – magyarázta Kinga.
– Menj már! Ez mennyire morbid – vihogott Andris.
– Én nem akarom a két jobb lábú tanárt – fintorgott Macu. – Ez de gáz!
– Két jobb lába van? Muhahahahaha! – röhögött fel Zsolti, és ő ezen el is szórakozott egy csomó ideig.
175. oldal, Szeptember 27., kedd (Ciceró, 2012)
– Milyen akció? – szállt be a beszélgetésbe Macu.
– GPS – közölte Dave afféle „na, ehhez mit szólsz?” arckifejezéssel.
– Uh – biccentett elismerően Macu.
– Minek neked GPS? Kocsid sincs. Gyalog GPS? Muhahaha – röhögött Zsolti.
141. oldal, Szeptember 23., péntek (Ciceró, 2012)