!

Nagy Zsolt személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

>!
chibizso

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Zsolti pár perc múlva érkezett, igazán dühösnek tűnt.
     – Elhagyom az országot. Még ma – szólt köszönés nélkül.
     – Mi történt?
     – Tarr Zsófi írt msn-en, hogy örülne, ha elkísérném a holnapi sulibálra. Van valakinek külföldi kapcsolata? – kérdezett körbe.

324. oldal, December 18., csütörtök (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Zsolt · Tarr Zsófi
>!
vgabi SP

     – Ez nem igaz! Tizenegyedikes diákok vagytok! Az egyiknek pisilnie kell, a másik hányni fog, a harmadik élesztőt eszik… – csóválta a fejét Máday, aztán, amikor leesett neki, hogy mit mondott, Zsolti felé kapta a fejét. – Mit művelsz? Azonnal tedd azt le, mert rosszul leszel!

428-429. oldal, Május 2., hétfő (Ciceró, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Bencze Virág (Emó) · Máday Emília · Nagy Zsolt
>!
vgabi SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Mikor benyomtam a lejátszás gombot, reméltem, hogy azért nem lett túl durva. Reméltem? Ugyan már. Tudtam, hogy mindenkinél kiveri a biztosítékot, hiszen rólunk van szó! A videó elindult, a legeslegelső kép Ricsi, ahogyan belefejel a kamerába, majd rögtön azután elindul a Papa Roach Last Resort című dala, és egyszerűen mindenki megőrül a felvételen. Andris és Robi ugrál, Kinga vörös fejjel ordít, Gábor idegesen csapkod Dave felé, aki a szabad kezével (amelyikkel nem kamerázik) a fülét pöckölgeti. Én a padomon ülve olvasok, majd visszadobom az ölembe esett szendvicset (?), Virág a székén ugrál (eredetileg egy Kispál és a Borz számra, de, ugye, ez ezen a felvételen nem hallatszik), Cortez lesöpri a padjára rakott papírokat, Ricsi meg páros lábbal tapos rajta. Zsolti a terem végéből nekifut, és kitartott karral leveri a csontváz fejét, majd pankrátor módjára rá is ugrik a földön heverő Carlosra. Ezután bevágások kajacsatáról, üdítőköpködésről, mutogatásról a kamerának (cenzúra, Dave kikockázta), metálvillák és kinyújtott nyelvek (Andris és Robi), lökdösődés (Karcsi a termünkben járt), Macu a felmosórongyot lóbálva próbál ninjitsuzni (valami japán harcművészet), Zsolti azonnal felveszi vele szemben a harci pózt, majd vágóképek következtek arról, hogy milyen sora van nálunk Carlosnak, a csontváznak. Virág megöleli, én kezet fogok vele (nálam maradt a karja), Zsolti belenyúl a szemébe, Andris és Robi bordán csapják, Kinga megpróbálja visszatenni a fejét, Cortez napszemüveget ad rá, Ricsi lefejeli, Jacques és Gábor pedig két oldalról átkarolják, amolyan „haveri” stílusban. A zene véget ért, az utolsó kép, immáron hanggal, hogy felröhögünk valamin a teremben, aztán elsötétül a jelenet. Itt azt hittem, vége, és már ki akartam nyomni, amikor még egyszer kivilágosodott a képernyőm, és Máday jelent meg, ahogyan a termünkben áll a tanári asztal mellett.
     – Tizenegyedik bé! Elegem van belőletek! – mondja idegesen. És ekkor tényleg véget ér a felvétel.

207-208. oldal, Február 27., vasárnap (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
>!
vgabi SP

     – A következő szám Pósa Richárdnak, becenevén kis Einsteinnek szól, ezzel kívánunk sok sikert a kémiaversenyhez!
    A rádió hangszóróiból felcsendült egy Green Day-szám, miközben az árkádok alatt álló Ricsi Dáviddal és Zsoltival kezdett kiabálni.
     – Ez nem vicces, hanem rém ciki! – magyarázta, miközben az udvaron mindenki őket figyelte.
     – Felmayer! – kiáltotta Arnold a fejét rázva. Dávid kérdőn felénk fordult. – Einstein fizikus volt, te szerencsétlen!
    Az udvaron kitört a röhögés, még Ricsi is önelégülten vigyorgott, Dave pedig eszméletlenül beégett.

195. oldal, Október 14., kedd (Ciceró, 2010)

>!
vgabi SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Nézd! – kezdte örömteli mosollyal az arcán.
     – Mit? – kérdeztem, mert csak az órát láttam a kijelzőn.
     – Benoît írt! – mesélte ragyogva.
     – Ki??? – kérdeztem egyszerre én, Zsolti, Ricsi és Dave. Virág egy pillanatig gondolkozott, aztán ő is rákérdezett.
     – Tudod, Benoît. A francia srác. Azt írja, sokat gondolnak ránk.
     – Mégis kivel? – ráztam meg a fejem értetlenül.
     – Jérôme-mal! Üdvözöl téged – vigyorgott Kinga.
     – Kicsoda?
     – Jérôme!!!
     (…) – Ha tudni akarod, Párizsban megismerkedtünk két sráccal.
     – Ez azért túlz… – kezdtem, de Kinga belém fojtotta a szót.
     – Visszaírom neki, hogy kedves, meg hogy köszönjük a motorozást – (…)
    (…) Egy perc alatt lett egy francia udvarlóm, akivel motoroztam. Te jó ég!

48-49. oldal, Szeptember 6., hétfő (Ciceró, 2011)

9 hozzászólás
>!
vgabi SP

Magamról: Újabban verseket írok.
Íme egy gyöngyszem:
"Ott áll, Ő, Máday Emilia, feje mindig lila.
Ugyan Emilia, ne legyen ránk pipa!"
by Nagy Zsolt

8. oldal (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Máday Emília · Nagy Zsolt
Hirdetés
>!
vgabi SP

     – Érdekes, mennyi szülői kikérő került elő mára a 10/b-ből. Edzés, orvos, hegedűverseny…
     – Hegedűverseny? – kérdeztem csodálkozva.
     – Igen. Nagy Zsolt hegedül, nem?
     – De! Igazi virtuóz – bólogattam, és alig tudtam visszatartani a nevetést.

177. oldal, Szeptember 30., szerda (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: hegedű · Máday Emília · Nagy Zsolt · Rentai Renáta
>!
Anó P

     – Van egy túszunk is! – kiáltotta Macu.
     – Tényleg! Köszönj szépen Máday néninek! – ragadta meg Zsolti Karcsi karját, akit addig nem is vettem észre.
     – Szia, Karcsi – mosolyogtam rá, aki már megint túszul esett nálunk. Sokadszorra. ☺
     – Szia, Reni – köszönt vissza zavartan, aztán Zsolti oldalba bökte, mire Karcsi megköszörülte a torkát. – Üdvözlöm, Máday igazgatóhelyettes asszony!
     – Te vagy az, Karcsi? – kérdezte Máday a folyosóról.
     – Igen. Ne tessék aggódni, jól vagyok. Azt mondják, kapok inni és enni is, meg hogy nem bántanak, ha teljesítik a követeléseiket – magyarázta.
     – Ez őrület! Azonnal fejezzétek be a hülyéskedést, óra van! – ordította Máday.
    Eközben Dave odaadta Karcsinak a telefonját, aki a kijelzőre meredt és olvasni kezdte:
     – Kérnek egy pizzát.
     – Hogyan??? – hallottam Máday döbbent hangját. Ricsi megrázta a fejét és kikapta Karcsi kezéből a telefont, hogy átírja. A következő pillanatban mindenki vadul nyomkodni kezdte a saját mobilját, így Karcsinál rövid időn belül egy halom készülék volt, tele kéréssel.
     – Négy pizza – olvasta fel. – Az egyik teljes kiőrlésű lisztből készüljön – pillantott Zsolti felé, aki büszkén biccentett. – Kérnek még… Egy nap igazolt lógást – olvasta fel Karcsi – hálózati kulcsot az iskola wifi rendszeréhez, hogy ne kelljen mindig feltörni – folytatta. Egyébként ez Dave kérése volt. – Kérik az igazolatlan órák eltörlését. – Szeretnének egy kis kecskét kabalaállatnak – mondta Karcsi, aztán összeráncolt szemöldökkel körbenézett.
     – Emó, te sötét vagy – csóválta a fejét Ricsi. – Ezt kérted?
     – Ühüm. Az oan vicces lenne. Ülhetne, mondjuk, ott, a sarokban – ábrándozott Virág.
     – Ki kér kecskét? – kérdezte kintről Máday.
     – Virág – skandáltuk egyszerre.
     – Miért nem lepődöm meg ezen? – dünnyögte Máday.

221-222. oldal, Október 10., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
Vicky3 P

     – Hát… végzősök lettünk – mondta Zsolti már most nosztalgiázva. Kérdőn néztünk össze.
     – Még csak tizenegyedikesek vagyunk. – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott.
     – Ez kész – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van.
     – Mégis hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül.
     – Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt tizennyolc – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés.

18. oldal, Szeptember 1., szerda (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Zsolt · Pósa Richárd (Ricsi) · Rentai Renáta
>!
Ailey

     – Tanár úr, azért ez túlzás. Monsieur Durand-t többet fogom látni, mint az anyámat! – üvöltötte be Zsolti.
     – Tudom, az órarendetek kissé nehéz… – bólogatott megértően az ofő.
     – Elváltak a szüleid, nem is látod anyádat – gondolkozott Dave.
     – Akkor, tanár úr, Monsieur Durand-t többet fogom látni, mint Dave anyját! – javította ki magát Zsolti. Szakadtunk a nevetéstől, és ezen még Haller is elmosolyodott.

28. oldal, Szeptember 1., szerda (Ciceró, 2011)