művész személy

Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Celia Rees: Vágyak évadja
Kertész Imre: K. dosszié
Albert Camus: A száműzetés és az ország
Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége
Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő
Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban
Szabó Magda: Ókút
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
Klas Östergren: Dzsentlmenek
Hamvas Béla: A bor filozófiája
Lawrence Durrell: Alexandriai négyes
A. S. Byatt: Mindenem
Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében
J. D. Salinger: Franny és Zooey
William Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Láng György: A Tamás-templom karnagya
Julia Cameron: A művész útja
Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete
Irving Stone: Van Gogh élete
Bohumil Hrabal: Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül
Hamvas Béla: Scientia sacra
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
Lois Lowry: Valahol, messze
J. D. Salinger: Magasabbra a tetőt, ácsok / Seymour: Bemutatás
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Eugène Delacroix: Delacroix naplója
Alberto Moravia: Levelek a Szaharából
Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete
Charlotte Brontë: Villette
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Joe Alex: Szárnyatlan szárnyalással űztem…
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások
Kurt Vonnegut: Virágvasárnap
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében
Greg Bear: Az álmok bolygója
Erica Jong: Félek a repüléstől
Török András: Oscar Wilde világa
Deborah Moggach: Tulipánláz
Bálint György: Az állatok dicsérete
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Manuel Vázquez Montalbán: Déltengerek
Thomas Mann: Tonio Kröger / Halál Velencében / Mario és a varázsló
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.
Láng György: Beethoven tavasza
Jevgenyij Jevtusenko: Ballada a nekifutásról
Émile Gaboriau: Az orcivali bűntett
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok
André Maurois: A gondolatolvasó gép
Theresa Révay: A muránói üvegműves lánya
Ifjabb Plinius: Levelek
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Herbert Read: A modern festészet
Cholnoky Viktor: Tammuz
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
André Maurois: Szeptemberi rózsák
Horváth Iván: A kínai tájképfestészet – európai szemmel
Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz
Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja
Ursula K. Le Guin: The Left Hand of Darkness
Henrik Ibsen: Ha mi, halottak, föltámadunk
Gustave Flaubert: Flaubert levelei
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
Oscar Wilde: De Profundis
Margitay Zsolt: 600+21
Fodor Miklós: Lényegretörő pszichológia – Magyarázatok az emberi viselkedésre
Honoré de Balzac: Az elegáns élet fiziológiája
Michelangelo Buonarroti: Michelangelo Buonarroti versei
Haraszti Miklós: A cenzúra esztétikája
Váli Dezső: B. napló
Anóka Eszter: Ostrom békében
Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok?
Agneta Pleijel: Lord Sohamár
Sara Shepard: Pretty Little Secrets
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Justina Chen Headley: North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz
Kiss Tibor: Neonradír
Hegyi Béla: Alkotó időszakok
Christopher Moore: Te szent kék!
Riikka Pulkkinen: Igaz
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz
Edward Rutherfurd: Párizs
Tavi Kata: Táncvarázs
Elizabeth Gilbert: Big Magic
Noah Hawley: Zuhanás előtt
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Edward Rutherfurd: New York
Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai – A hosszú élet japán titka
Buda László: Mit üzen a lelked?
Jessie Burton: Múzsa
Steven Pressfield: A Művészet Háborúja
Pam Grout: Kreatív lélek
Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról
Sienna Cole: Lefelé a folyón
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Verebes István: Tólig
Edward Rutherfurd: London
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal
Bodor Ádám: Sehol
Pablo Hidalgo: Star Wars: Propaganda
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight – Fagy és csillagfény udvara
Whitney Scharer: A fény kora
Emma Donoghue: A rokon
Joseph O'Connor: Árnyjáték
Clare Pooley: Őszinte szavak
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
David Machado: Boldogságmutató
Sarah Winman: Csendélet

Idézetek

csillagka P>!

– […] Az egyetlen, amivel egy művésznek törődnie kell, az, hogy megcélozzon valamiféle tökéletességet, méghozzá olyat, amelynek ő maga szabta meg a mértékegységét, nem pedig valaki más.

Kapcsolódó szócikkek: művész
Rea>!

Talán – gondolta – minden művészet és talán minden szellemi gyökere is a halálfélelem. Félünk a haláltól, borzadunk az elmúlástól, szomorúan nézzük őszről őszre a virágok hamari hervadását, a levelek hullását, és szívünkben érezzük bizonyosságát: mulandók vagyunk magunk is, hamar hervadók. Amikor tehát a művész kezével képeket alkotunk, a gondolkodó agyával törvények után kutatunk, gondolatokat formulázunk, azért tesszük, hogy valamit mégis megmentsünk e roppant haláltáncból, valamit odaállíthassunk, ami maradandóbb mint mi magunk.

Kapcsolódó szócikkek: félelem · gondolat · halál · művész · ősz · virág
Szelén>!

Az igazi művész nem eredetit akar alkotni bármi áron, hanem a szépet, az objektív szépet, azaz a dolgok művészileg megtestesített igazságát keresi, s egyáltalan nem foglalkoztatja olyan kicsinyes hiúsági kérdés, hogy elsőként vagy századikként beszél-e az igazságról. Csak érje el az igazságot, s akkor a műalkotás értéke már magatól kialakul. Akit csak az a gondolat foglalkoztat, hogy az igazság jegyében él-e vagy sem, s nem azzal törődik, hogy élete hasonlít-e a szomszédjáéra, az mind a maga életét éli az igazságért, és bizonyos benne, hogy az igazságért való igaz élet feltétlenül individuális és lényege szerint megismételhetetlen; igazzá az élet csak az egyetemes emberi történelem folyamatában válhat, nem pedig szándékosan kitalálva.

Kapcsolódó szócikkek: művész
Niitaa P>!

– A művész egy udvarias gyűjtőfogalom azokra az emberekre, akiknek fogalmuk sincsen, mihez kezdjenek az életükkel és az önmegvalósítás álcája mögé bújva a gyerekkori vágyálmaikat hajszolják.

Kapcsolódó szócikkek: művész
Chöpp >!

Ahogy Picasso mondta: „Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.”

170. oldal, Az Egóval való azonosulás lazítása

Buda László: Mit üzen a lelked? Önelfogadás, önszeretet, öngyógyítás a gyakorlatban

Kapcsolódó szócikkek: művész · Pablo Picasso
Fruzsiv>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hogy csinálod? – A szövőszékre mutattam, a félkész műre a keretben és a falon függő műremekekre. – Hogy vagy képes tovább alkotni úgy, hogy ennyi veszteség ért?
Nem adta tanújelét, hogy meghallotta volna, mennyire megtört a hangom. Szomorú, bánatos szemekkel rám nézett, és egyszerűen ennyit válaszolt:
– Mert muszáj.
Egyszerű szavaival mintha fejbe vert volna.
Muszáj alkotnom, különben minden hiába volt. Muszáj alkotnom, különben összeomlok a kétségbeeséstől, és ki sem kelek többé az ágyból. Muszáj alkotnom, mert másképp nem tudom kifejezni ezt.
A szívére tette a kezét, és ettől égni kezdett a szemem.
– Nehéz – mondta, és nem vonta el a tekintetét. – Fáj, de ha abbahagynám, ha megengedném, hogy a rokka és az orsó elnémuljanak… – Végül elfordította rólam a tekintetét, és a faliképre nézett. – Akkor a voidon keresztül nem ragyogna át a remény.

159-160. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Feyre Archeron · művész · művészetterápia · szövőnő · void
Chöpp >!

Igazság szerint James más nagy írókhoz és művészekhez hasonlóan maga választotta meg nemzeti hovatartozását. Igazi hazája, otthona a képzelet volt.

345. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry James · író · művész
1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Tudom-tudom, Xavier művész. De akkor is. Gondolj csak bele: ha mindenkinek a feje olyan hülyeségekkel lenne tele, mint Xaviernek, a világ már rég szétrobbant volna.

219. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művész
_selene_ IP>!

[…] a szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi művész! … Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába örökíteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.

204. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művész
Chöpp >!

Ha azt mondod, bátorság a művészetet választani, azt mondom, hogy nem is volt választásom.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művész