Musztáng, Virginia au Augustus személy
Idézetek
– Sevro nyilván ki van készülve, hogy már nem csak ő sündörög folyamatosan a nyomodban.
– Kicsit felnőtt, mióta utoljára találkoztál vele. Már ágyban alszik például.
323. oldal, 33. fejezet - Egy tánc
Victra eddig hallgatott, de most hirtelen megkerüli az asztalt, és a kivetítőhöz lép, ingerülten járkál előtte fel-alá, miközben lerántja magáról a szürke ingét. Csak egy fekete melltartó marad rajta. […] Izmos és karcsú felsőtestét vágások, sebhelyek tarkítják: a hasán ötcentis közökben vágások. Több forradás és heg fut a nyakán, kulcscsontja felett, az arcán is.
– Némelyikre büszke vagyok, másokra kevésbé – mondja dühödten, és megfordul, hogy lássuk a viaszosan hegesre gyűrődött bőrt a háta alsó felén, ahová a húga öntött savat. Majd visszafordul, és felszegi az állát. – Azért jöttem ide, mert nem volt más választásom. Viszont egy idő után már lett volna, én mégis maradtam. Ne akarjátok, hogy megbánjam a döntésemet.
Meghökkentő, ahogy nyilvánosan megmutatja a sebezhetőségét. Musztáng soha ilyet nem tenne, pláne nem ennyi ember előtt. Sevro meredten nézi, le nem venné róla a szemét, ahogy visszaveszi az inget magas, szíjas testére.
331-332. oldal, A számla
– Hoztunk valakit, aki már alig várja, hogy lásson – pillant hátra Musztáng a rámpára. Füttyent, és a hajóból Kavics kiengedi Szophoklészt. Körmök csattognak acélon, a róka átiszkol a lábaim között, kis híján feldönti Sevrót, és Kavax karjaiba repül. Kavax szájon csókolja. Victra fintorog.
447. oldal, Pandora
You do not follow me because I am the strongest. Pax is. You do not follow me because I am the brightest. Mustang is. You follow me because you do not know where you are going. I do.
36 A Second Test
Musztáng lép hozzám, ahogy Cassius homlokát megcsókolja az anyja.
– Látom, gyalog lett belőled.
– Belőled meg trófea.
Összerezzen, de a szája halvány mosolyra húzódik.
– Ezt te mondod nekem? Hisz alig ismerni rád.
– Ahogy rád se egykönnyen, Virginia. […]
– Virginia? – néz rám félrebillentett fejjel, szája szomorkásan mosolyog, de csak egy röpke pillantást vet a várakozó kétezer Páratlan felé. – Tudod, az elmúlt évben gyakran felmerült bennem, talán a kezdettől fogva eszembe juthatott volna, de olyan ritka, érdekes ember vagy, hogy… az elvonta a figyelmemet. De most megkérdezem végre – és kutakodva, méregetve mélyed belém okos szeme: – Őrült vagy?
127-128. oldal, A Fűz
– Hozzátok ki onnan – kiált fel Musztáng. – Hozzátok ki most azonnal!
– Ne… – motyogja Victra mellettem, mert ő is látja már, amit Musztáng. Sevróval zavartan pillantunk rájuk, de Victra már majdnem az ajtóban van. – Nyissák ki a 31-es cellát! – utasítja a technikusokat, aztán eltűnik a folyosón.
Most esik le nekünk is, hogy mi történik, hanyatt-homlok rohanunk Victra nyomában.
453-454. oldal, Fogak
Gúnyosan felnevetek.
– Mi van? – kérdi.
– Csak… – kapkodok levegő után – próbálom elképzelni Augustus Főkormányzót, ahogy robotokról álmodik, és sikítva riad fel – egyre jobban ráz a röhögés. – Az a félelme, hogy állandóan több olajat követelnének? Vagy több szabadidőt?
324. oldal, 33 fejezet - Egy tánc
A politikát, a kormányzást, a békét választotta, amire szerinte az embereknek szüksége van. Én a pengét választottam, mert az én népemnek ez kell. Különös üresség árad szét bennem a gondolatra, hogy neki elég lettem volna, ahogy és aki vagyok, ami Eónak mindig kevés volt.
49. oldal, 5. fejezet - Vacsora
– Nehogy belemenjetek a játékba – figyelmezteti őket Roque.
– Játékba? – néz rá Musztáng terhelően. – Szeretem kiteríteni a lapokat, Imperátor. Vagy csak a szónoklás megengedett, a tényekről tilos említést tenni? Én személy szerint soha nem bíztam az olyan emberekben, akik tartanak a tényektől – fordul vissza kedélyesen Velához.
371. oldal, 42. fejezet - A költő