Mussolini személy
Benito Amilcare Andrea Mussolini (1883. július 29. – 1945. április 28.) olasz fasiszta politikus, Olaszország diktátori hatalmú miniszterelnöke 1922 és 1943 között, 1943 és 1945 között a nemzetiszocialista Németország által fenntartott bábállam, az inkább Salói Köztársaság néven ismert Olasz Szociális Köztársaság miniszterelnöke. Szövetségese volt többek között Adolf Hitlernek és Gömbös Gyulának. Partizánok végezték ki szeretőjével együtt. Unokája, Alessandra Mussolini a mai olasz parlament tagja a Popolo della Libertà jobbközép kormánypárt színeiben.
Bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Benito_Mussolini
Idézetek
Mussolini és az olasz fasiszta rendszer megbukott. Éjjel fél tizenkettőkor telefonálja meg a hírt egy ismeretlen hang, német nyelven; tévesen kapcsolták lakásom telefonját. A világ valóban kicsi: tizenegykor mondott le Mussolini, s fél tizenkettőkor egy idegen már jelentette a hírt lakásomban.
82. oldal
Számtalan kofferje tömve volt régi holmikkal. Mutatott egy csupa kórház képeskönyvet, az olasz Vöröskereszt adta ki. A könyv első lapját Mussolini fényképe díszítette. Számomra kicsit nehéz volt felismerni, mert nem fejjel lefelé lógott, lámpavason. Az öregasszony azt mondta, nagy ember volt, csak túl messzire ment. – Sose bratyizzon, fiam, a némettel – mondta.
163. oldal (Egy déli tábornok az amerikai polgárháborúban)
Egy egész szekrényt foglalnak el Constant emlékiratai különböző kiadásokban.
– Tudja, hogy ez a Napóleon-irodalom legsikeresebb könyve? Az emberek az inas perspektívájából szeretik a nagyokat. Akkor érzik közel magukhoz, ha észreveszik, hogy a kényúr is belefér egy kulcslyukba. Tudja, hogy ki ma Olaszország legreményteljesebb memoárírója?
– Eszerint Mussolini inasa.
– Szerintem a szeretőjének szobalánya.
253. oldal Róma, 1938
Mihály útközben helyi nevezetességek után érdeklődött. Kérdezte, hogy mi történt azzal a farkassal, amelyet Assisi Szent Ferenc megbékített, és amelynek szerződése volt a várossal?
– Az régen lehetett – mondta a fiú elgondolkozva. – Még Mussolini előtt. Mert amióta ő a Duce, azóta nincsenek farkasok.
Valójában az október 28-i „Rómába menetelés” (Marcia su Roma) egyáltalán nem az volt, amit a név sugall. A királyt, aki éppen szembesült a kormány lemondásával, tévesen úgy tájékoztatták, hogy százezer főnyi fasiszta milicista menetel Róma felé, és sehol sem ütközik ellenállásba. Igazából a gyengén felfegyverzett „feketeingesekből” nem volt több húszezernél, és a hadsereg könnyedén szétkergethette volna őket – már ha a hadsereg meg akarta volna akadályozni a vonulásukat. Amikor a liberális kormány alakítására tett utolsó kísérlet is kudarcba fulladt, a király Mussolinit hívta meg miniszterelnöknek. Mussolini a legkevésbé sem a diadalmas fasiszták élén masírozott be Rómába, hanem vonaton érkezett, fekete ingben, fekete nadrágban, a fején keménykalappal.
165. oldal
Ian Kershaw: A pokolba és vissza Európa 1914–1949
Egy sarokban, egy asztalon, virág közt két fénykép állt: Viktor Emmánuel olasz király és abesszín császár őfelsége és vitéz nagybányai Horthy Miklós, az otrantói hős.
[…]
Az asztal mellett állt Horváth úr. Valaki hozzálépett:
– Mondja, Horváth úr, miért nem tették ki Mussolini fényképét is? – Horváth úr mozdulatlan arccal válaszolt:
– Ez nem cirkusz, kéremalássan, a Magyar Királyi Követségen vagyunk, kéremalássan!
31. oldal, I. rész - Reggeltől délig, I. fejezet (Magvető, 2005)
Az autarkiáért folyó küzdelemnek köszönhetem, hogy betekinthettem borbélyom lelkivilágába, és tartós barátságot kötöttünk. Neki is volt egy ideája:
– Szeretem a zenét – mondta, a hegedűre nézve –, a legjobban szeretem a „Giovinezzá”-t. Ezen a hegedűn szeretném hallani.
S mélyen a szemembe nézve folytatta:
– A Duce beléből csavarnám a g-húrt.
257-258. oldal
A fasiszta diktátor bejelentette, hogy hajlandó fogadni a sajtót. Mindenki eljött. Valamennyien bezsúfolódtunk a szobába. Mussolini az íróasztalnál ült, és egy könyvet olvasott. Arcát a híres, mord ráncokba szedte. A Diktátort alakította. Minthogy maga is újságíró volt valamikor, pontosan tudta, hogy mennyi emberhez jutnak el a beszámolók, melyeket a szobába gyűlt újságírók fognak írni a elkezdődő interjúról. És továbbra is beletemetkezett könyvébe. Gondolatban már annak a kétezer újságnak a sorait olvasta, melyeket a megjelent kétszáz újságíró tudósít. „Amikor beléptünk, a Feketeinges Diktátor fel sem pillantott a könyvből, melyet olvasott, annyira lekötötte a figyelmét stb.”
Lábujjhegyen mögéje lopakodtam, hogy megnézzem, mi az a könyv, amit ilyen mohó érdeklődéssel olvas. Egy francia-angol szótár volt – és fordítva tartotta.
Cikkek, vallomások: Mussolini, Európa legnagyobb szélhámosa, 483.o.