Mussolini személy

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek
Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában
Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 2. – Reflektorfényben
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Richard Pipes: A kommunizmus
Joseph Goebbels: Napló
Kondor Vilmos: Budapest noir
Herman Wouk: Forrongó világ
Eckhard Roelcke: Találkozások Ligeti Györggyel
Winston S. Churchill: A második világháború 1-2.
Aszlányi Károly: Hét pofon / Aludni is tilos
Jung Chang – Jon Halliday: Mao – Az ismeretlen történet
Szabó László: Doberdo, Isonzo, Tirol
Martin Booth: Az amerikai
Anna Maria Sigmund: A szexuális élet nem magánügy
Ernest Hemingway: Vándorünnep / Tavaszi zuhatag / Az ötödik hadoszlop / Cikkek, vallomások
Móra Ferenc: A vadember és családja
Kis Aladár: Az olasz fasizmus története
John Pollack: The Pun Also Rises
Javier Cercas: Szalamiszi katonák
Yves Montand: Csupa napfény a szívem
Leigh-Anne Coetzee – Nicola Gander – Eleanor Fitzgerald: Salzburg
Diane Ducret – Emmanuel Hecht (szerk.): Hírhedt diktátorok végnapjai
Antony Beevor: A második világháború
Italo Balbo: Repülőrajokkal az óceánon át
Joshua Muravchik: Földre szállt mennyország
Laura Hillenbrand: Vágta
Kjell Westö: Délibáb
Spiró György: Diavolina
A XX. század eseményei
Dan Brown: Eredet
Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság
Elena Ferrante: Eit år med Elena Ferrante
Ian Kershaw: A pokolba és vissza
!

Benito Amilcare Andrea Mussolini (1883. július 29. – 1945. április 28.) olasz fasiszta politikus, Olaszország diktátori hatalmú miniszterelnöke 1922 és 1943 között, 1943 és 1945 között a nemzetiszocialista Németország által fenntartott bábállam, az inkább Salói Köztársaság néven ismert Olasz Szociális Köztársaság miniszterelnöke. Szövetségese volt többek között Adolf Hitlernek és Gömbös Gyulának. Partizánok végezték ki szeretőjével együtt. Unokája, Alessandra Mussolini a mai olasz parlament tagja a Popolo della Libertà jobbközép kormánypárt színeiben.

Bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Benito_Mussolini


Idézetek

Zsuzsi_Marta P>!

Mussolini és az olasz fasiszta rendszer megbukott. Éjjel fél tizenkettőkor telefonálja meg a hírt egy ismeretlen hang, német nyelven; tévesen kapcsolták lakásom telefonját. A világ valóban kicsi: tizenegykor mondott le Mussolini, s fél tizenkettőkor egy idegen már jelentette a hírt lakásomban.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini
Csabi >!

Számtalan kofferje tömve volt régi holmikkal. Mutatott egy csupa kórház képeskönyvet, az olasz Vöröskereszt adta ki. A könyv első lapját Mussolini fényképe díszítette. Számomra kicsit nehéz volt felismerni, mert nem fejjel lefelé lógott, lámpavason. Az öregasszony azt mondta, nagy ember volt, csak túl messzire ment. – Sose bratyizzon, fiam, a némettel – mondta.

163. oldal (Egy déli tábornok az amerikai polgárháborúban)

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini
Chöpp >!

Túl jók az olasz anyák. Itt minden vásott kölyök povero tesoro (szegény drágaságom). Aztán dühösen hozzáteszi: – Mussolini is úgy kezdte, hogy povero tesoro!

247. oldal Róma, 1938

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini · olasz
Chöpp >!

Egy egész szekrényt foglalnak el Constant emlékiratai különböző kiadásokban.
– Tudja, hogy ez a Napóleon-irodalom legsikeresebb könyve? Az emberek az inas perspektívájából szeretik a nagyokat. Akkor érzik közel magukhoz, ha észreveszik, hogy a kényúr is belefér egy kulcslyukba. Tudja, hogy ki ma Olaszország legreményteljesebb memoárírója?
– Eszerint Mussolini inasa.
– Szerintem a szeretőjének szobalánya.

253. oldal Róma, 1938

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini · Napóleon
Jagika P>!

Mihály útközben helyi nevezetességek után érdeklődött. Kérdezte, hogy mi történt azzal a farkassal, amelyet Assisi Szent Ferenc megbékített, és amelynek szerződése volt a várossal?
– Az régen lehetett – mondta a fiú elgondolkozva. – Még Mussolini előtt. Mert amióta ő a Duce, azóta nincsenek farkasok.

Kapcsolódó szócikkek: Assisi Szent Ferenc · farkas · Mussolini
Chöpp >!

„Életemben nem voltam egyetlen múzeumban” – mondta Mussolini egyszer egy őszinte percében, amikor éppen nem az olasz kultúra fölényéről beszélt. Kétségkívül igazat mondott – a képtár nem az a hely, ahol egy diktátor jól hat.

328. oldal Róma, 1943

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini
2 hozzászólás
Alvarando P>!

Valójában az október 28-i „Rómába menetelés” (Marcia su Roma) egyáltalán nem az volt, amit a név sugall. A királyt, aki éppen szembesült a kormány lemondásával, tévesen úgy tájékoztatták, hogy százezer főnyi fasiszta milicista menetel Róma felé, és sehol sem ütközik ellenállásba. Igazából a gyengén felfegyverzett „feketeingesekből” nem volt több húszezernél, és a hadsereg könnyedén szétkergethette volna őket – már ha a hadsereg meg akarta volna akadályozni a vonulásukat. Amikor a liberális kormány alakítására tett utolsó kísérlet is kudarcba fulladt, a király Mussolinit hívta meg miniszterelnöknek. Mussolini a legkevésbé sem a diadalmas fasiszták élén masírozott be Rómába, hanem vonaton érkezett, fekete ingben, fekete nadrágban, a fején keménykalappal.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini · Róma
dokijano>!

    Egy sarokban, egy asztalon, virág közt két fénykép állt: Viktor Emmánuel olasz király és abesszín császár őfelsége és vitéz nagybányai Horthy Miklós, az otrantói hős.
[…]
    Az asztal mellett állt Horváth úr. Valaki hozzálépett:
    – Mondja, Horváth úr, miért nem tették ki Mussolini fényképét is? – Horváth úr mozdulatlan arccal válaszolt:
    – Ez nem cirkusz, kéremalássan, a Magyar Királyi Követségen vagyunk, kéremalássan!

31. oldal, I. rész - Reggeltől délig, I. fejezet (Magvető, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós · Mussolini
2 hozzászólás
Chöpp >!

Az autarkiáért folyó küzdelemnek köszönhetem, hogy betekinthettem borbélyom lelkivilágába, és tartós barátságot kötöttünk. Neki is volt egy ideája:
– Szeretem a zenét – mondta, a hegedűre nézve –, a legjobban szeretem a „Giovinezzá”-t. Ezen a hegedűn szeretném hallani.
S mélyen a szemembe nézve folytatta:
– A Duce beléből csavarnám a g-húrt.

257-258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini
Chöpp >!

    A fasiszta diktátor bejelentette, hogy hajlandó fogadni a sajtót. Mindenki eljött. Valamennyien bezsúfolódtunk a szobába. Mussolini az íróasztalnál ült, és egy könyvet olvasott. Arcát a híres, mord ráncokba szedte. A Diktátort alakította. Minthogy maga is újságíró volt valamikor, pontosan tudta, hogy mennyi emberhez jutnak el a beszámolók, melyeket a szobába gyűlt újságírók fognak írni a elkezdődő interjúról. És továbbra is beletemetkezett könyvébe. Gondolatban már annak a kétezer újságnak a sorait olvasta, melyeket a megjelent kétszáz újságíró tudósít. „Amikor beléptünk, a Feketeinges Diktátor fel sem pillantott a könyvből, melyet olvasott, annyira lekötötte a figyelmét stb.”
    Lábujjhegyen mögéje lopakodtam, hogy megnézzem, mi az a könyv, amit ilyen mohó érdeklődéssel olvas. Egy francia-angol szótár volt – és fordítva tartotta.

Cikkek, vallomások: Mussolini, Európa legnagyobb szélhámosa, 483.o.

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini