munka fogalom
Idézetek
Amit nem értek, az az, hogy mi a különbség egy olyan munka között, amit nem szeretünk, sőt esetleg a munkaadónkat se, és aközött, hogy valakinek a rabszolgája vagyunk? A munka jellegén múlik? A fizetésen? A munkaidőn?
60. oldal, Sárga fény (Scolar, 2015)
A teljesítményalapú kultúránkban mindig a kimeneten van a hangsúly: ahelyett, hogy azt néznék, mit értünk el, arra fókuszálunk, hogy mennyit dolgozunk.
89. oldal (A cselekvés működési zavarai)
Steven D'Souza – Diana Renner: A nemcselekvés 83% Hogyan legyünk eredményesek kevesebb erőfeszítéssel?
Manapság csak az élettől elvonult milliárdos engedheti meg magának egy állat életformáját: hogy a természetben éljen az emberi szervezet számára legmegfelelőbb klimatikus viszonyok között, hogy sokat mozogjon, hogy ökológiai szempontból tiszta élelmet fogyasszon, és hogy mindeközben semmin se idegeskedjen. Gondoljátok csak meg: az állatok közül egy sem dolgozik.
– Hát a mókusok? – kérdezte Héra. – Hiszen ők mogyorót gyűjtenek.
– Kedveském, az nem munka. Ha mondjuk a mókusok reggeltől estig azzal foglalkoznának, hogy egymásra sózzák a megsavanyodott medveszart, na az már munka lenne. A mogyorógyűjtés viszont ingyenes shoppingolás. Dolgozni csak azok a barmok dolgoznak, amelyeket az ember tenyésztett ki a saját képére és hasonlatosságára. Meg persze maga az ember. Ha, mint állítod, a pénz arra való, hogy megkönnyítse az életet, akkor az emberek miért próbálják egész életükön át megszerezni, egészen addig, míg vén trotty nem lesz belőlük?
214. oldal
A szerelem varázslatos, romantikus, féktelen… de a szerelem és a szeretet két külön dolog. Vagy? Nem így van? Senki sem bír éveken keresztül szerelmes lenni. Amikor az ember szerelmes, nem tud másra gondolni, elfelejti a barátait, a munkáját, az éhséget. Ha egyfolytában szerelmesek lennénk, éhen pusztulnánk. A szeretet azt jelenti, hogy… olykor-olykor szerelmesek vagyunk. Józanul.
69. oldal (Animus, 2020)
És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod a munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.
Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el.
És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira.
28. oldal (Helikon, 2015)
[B. F.] Hogyan ítéled meg önmagad és a munka kapcsolatát?
[L. A.] Nézd, életem talán legnagyobb tévedése az volt, hogy valaha is dolgoztam, s ezért ebben a vonatkozásban – hogy egyáltalán hajlandó voltam dolgozni – kénytelen vagyok nagyon negatíve megítélni önmagam. Igaz, mindig is tudtam, hogy ez csak átmeneti lesz, de még így sem lett volna szabad belemenni ebbe.
[B. F.] És magáról a munkáról hogyan vélekedsz?
[L. A.] Ez a kor olyan munkát és munkákat vetett fel, amilyenek korábban soha nem voltak, éspedig lényegük szerint soha nem voltak. Indiában a súdra vagy a csándála sem végzett olyan munkát, mint mondjuk én a Ferroglobusnál, ahol a sósavgőzök miatt majdnem meghaltam. Ilyen munkák nem voltak valamikor! És ez alól az adminisztráció sem kivétel, ugyanis az jelenlegi formájában hihetetlenül lélekölő munka. Régebben a tisztátalan munkák tisztátalanok voltak, de nem őrölték fel, építették le vagy tették tönkre az embert. A jelenkor viszont ilyen munkákat produkál. Éppen ezért nem tudom magamat eléggé elítélni azért, hogy valaha is ilyen munkákat végeztem.
Egészen más az, ha valaki alkot. Az én munkáimnak azonban az alkotáshoz semmi köze nem volt. Az egyik munkahelyemen például – s ez nagyon jellemző – lyukkártya-szisztémával dolgoztak fel valamit. A lyukkártyákat dobozokba kellett gyűjteni, a dobozokat pedig egy raktárba. Ott már legalább ezer doboz volt. Azokat ott gondosan őrizni kellett, majd egy idő után megsemmisíteni. Soha nem volt precedens arra, hogy akár csak egyetlen lyukkártyát is még egyszer elővettek volna.
106. oldal, IV. beszélgetés (Magánkiadás, 1994)