mugli fogalom
Idézetek
KELPI
M. M. osztály: XXXX
Ez a Nagy-Britanniában és Írországban honos vízidémon, amellett hogy rengeteg féle alakot képes ölteni, leggyakrabban hínársörényű ló képében jelenik meg. A hátára csalogatja a gyanútlan vándort, majd nyomban beugrik a lakóhelyéül szolgáló folyóba vagy tóba, s a mélyben elfogyasztja lovasát. […]
A világ legnagyobb kelpije a skóciai Loch Nessben él. Kedvenc megjelenési formája a tengeri kígyó […]. A Mágusok Nemzetközi Szövetségének megfigyelői akkor jöttek rá, hogy nem igazi tengeri kígyóval van dolguk, mikor tanúi voltak, hogy a bestia mugli kutatók közeledtére vidrává változott, majd azok távozása után újfent kígyó alakját öltötte.
48. oldal
In 1419, the Council issued the famously worded decree that Quidditch should not be played “anywhere near any place where there is the slightest chance that a Muggle might be watching or we’ll see how well you can play whilst chained to a dungeon wall.”
28. oldal, 5. fejezet - Anti-Muggle Precautions
– Uram… elköszönhetek tőle? – kérdezte Hagrid.
[…]
– Csss! – ráncolta a homlokát McGalagony professzor. – Felébreszted a muglikat!
– Bo-bocsánat – szipogott az óriás. […] – De hát olyan szörnyű! […]
– Hát persze… Persze, hogy szomorú, de szedd össze magad, különben lefülelnek minket.
19-20. oldal, A kis túlélő (Animus, 2001)
– Nem lehet, hogy ezt csak azért írta valaki, hogy a muglikat távol tartsa?
– Harry Potter?
– Nem a hétköznapi embereket, hanem azokat, akik nem keresnek geoládát. Valahogy úgy, ahogy az öreg nénik is kiírják a kapura, hogy „Vigyázat, a kutya harap”, pedig csak csivavájuk, vagy valami hasonló, pórázon sétáló kispatkányuk van. Ettől érzik magukat biztonságban. Azt gondolják, így nem jöhetnek betörők.
174. oldal
Ő egy gyerek, egy újonc, akit J.K. Rowling muglinak nevezett volna.
Húszperces gyaloglás után végre kiértek az erdőből, és egyszerre ott találták magukat a stadion gigantikus épületének árnyékában. […]
– Százezer néző befogadására alkalmas – szólt Mr Weasley, Harry álmélkodó pillantását látva. – A minisztérium ötszáz embere dolgozott rajta év eleje óta. Mugliriasztó bűbájok védik minden egyes négyzetcentiméterét. A mugliknak, akik az utóbbi hónapokban erre a környékre tévedtek, hirtelen eszükbe jutott, hogy sürgős dolguk van odahaza, és gyorsan visszafordultak… Eszem az együgyű szívüket – tette hozzá szeretetteljesen.
99. oldal, A Világkupadöntő
From the early 1100s, Snidget-hunting had been popular among many witches and wizards. The Golden Snidget is today a protected species, but at that time Golden Snidgets were common in northern Europe, though difficult to detect by Muggles because of their aptitude at hiding and their very great speed.
The diminutive size of the Snidget, coupled with its remarkable agility in the air and talent at avoiding predators, merely added to the prestige of wizards who caught them. A twelfth-century tapestry preserved in the Museum of Quidditch shows a group setting out to catch a Snidget. In the first portion of the tapestry, some hunters carry nets, others use wands, and still others attempt to catch the Snidget with their bare hands. The tapestry reveals the fact that the Snidget was often crushed by its captor. In the final portion of the tapestry we see the wizard who caught the Snidget being presented with a bag of gold.
Snidget-hunting was reprehensible in many ways. Every right-minded wizard must deplore the destruction of these peace-loving little birds in the name of sport. Moreover, Snidget-hunting, which was usually undertaken in broad daylight, led to more Muggle broomstick sightings than any other pursuit. The Wizards’ Council of the time, however, was unable to curb the sport’s popularity – indeed, it appears that the Council itself saw little wrong with it, as we shall see.
22. oldal, 4. fejezet - The Arrival of the Golden Snitch
