Mr. Dolphus Raymond személy

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

– Miért csinálja ezt?
– Mit? Ja, azt, hogy miért tettetem részegnek magam? Nagyon egyszerű magyarázata van – mondta. – Sokan nem helyeslik az életmódomat. Mondhatnám egyszerűen, menjenek a fenébe, mit bánom én, ha nem helyeslik. Azt éppen elégszer mondom is, hogy nem törődöm velük, ha nem tetszik nekik, csak azt nem, hogy menjenek a fenébe. Értik már?
Dili és én egyszerre mondtuk: – Nem értjük, Mr. Raymond.
– Megpróbálok okot adni rá, hogy más véleményük legyen rólam. Az emberek jobban szeretik, ha összefüggést látnak a dolgok között. Ha nagy ritkán bejövök a városba, tántorgok, meg iszom ebből a papírzacskóból, s elmondhatják rólam, hogy a whisky rabja vagyok, azért nem tudok megjavulni. Azért él úgy, ahogyan él.
– De az mégsem helyes, Mr. Raymond, hogy rosszabbnak tünteti fel magát, mint amilyen…
– Talán nem helyes, de így megértőbbek hozzám. Közöttünk maradjon, Miss Finch, én nemigen szeretem az italt, de lássa, az emberek soha nem értenék meg, hogy csak azért élek úgy, ahogyan élek, mert tetszik nekem.

290-291. oldal - II. rész 20. fejezet (Geopen, 2012)

Aurore>!

Dill kivette szájából a szalmaszálakat, és vigyorogva így szólt: – Scout, tudod te azt, hogy ez közönséges Coca-Cola?
Mr. Raymond felült, és a fatörzsnek támasztotta a hátát; előzőleg a pázsiton feküdt. – Aztán el ne áruljatok – mondta. – Tönkretennétek a rossz híremet.

289. oldal - II. rész 20. fejezet (Geopen, 2012)

chibizso>!

– Szívj belőle jócskán, ez majd megnyugtat.
Dill mosolyogva vette szájába a szalmaszálakat, és jó hosszan szívta az italt.
– Hihi – nevetett Mr. Raymond, aki láthatólag örömét találta benne, hogy megront egy gyermeket.
– Dill, most már igazán hagyd abba, kérlek – mondtam figyelmeztetésképpen.
Dill kivette szájából a szalmaszálakat, és vigyorogva így szólt: – Scout, tudod te azt, hogy ez közönséges Coca-Cola?
Mr. Raymond felült, és a fatörzsnek támasztotta a hátát; előzőleg a pázsiton feküdt. – Aztán el ne áruljatok – mondta. – Tönkretennétek a rossz híremet.

289. oldal - II. rész 20. fejezet (Geopen, 2012)

_Katie_ P>!

Mr. Raymond szívből nevetett; egy cseppet sem sértődött meg, megpróbáltam hát tapintatosan megkérdezni: – Miért csinálja ezt?
– Mit? Ja, azt, hogy miért tettetem részegnek magam? Nagyon egyszerű magyarázata van – mondta. – Sokan nem helyeslik az életmódomat. Mondhatnám egyszerűen, menjenek a fenébe, mit bánom én, ha nem helyeslik. Azt éppen elégszer mondom is, hogy nem törődöm velük, ha nem tetszik nekik, csak azt nem, hogy menjenek a fenébe. Értik már? Dill és én egyszerre mondtuk: – Nem értjük, Mr. Raymond.
– Megpróbálok okot adni rá, hogy más véleményük legyen rólam. Az emberek jobban szeretik, ha összefüggést látnak a dolgok között. Ha nagy ritkán bejövök a városba, tántorgok, meg iszom ebből a papírzacskóból, s elmondhatják rólam, hogy a whisky rabja vagyok, azért nem tudok megjavulni. Azért él úgy, ahogyan él.
– De az mégsem helyes, Mr. Raymond, hogy rosszabbnak tünteti fel magát, mint amilyen… – Talán nem helyes, de így megértőbbek hozzám. Közöttünk maradjon, Miss Finch, én nemigen szeretem az italt, de lássa, az emberek soha nem értenék meg, hogy csak azért élek úgy, ahogyan élek, mert tetszik nekem.
Az az érzésem volt, hogy nem kellene ezzel a bűnös emberrel társalognom, akinek félvér gyerekei vannak, és nem érdekli a mások véleménye – de nem tudtam szabadulni igézete alól. Még sose találkoztam olyan emberrel, aki szántszándékkal rosszabb színben tüntette volna fel magát, mint amilyen a valójában.

290-291. oldal (Geopen, 2014)

csillagka>!

– Miért nem fogok én sírni, Mr. Raymond? – kérdezte Dill ébredező férfiöntudatossággal.
– Azért, mert egyesek habozás nélkül pokollá teszik a mások életét. Azért, mert a fehérek pokollá teszik a színesek életét, és eszükbe se jut, hogy azok is emberi lények.

291. oldal (Geopen, 2014)